2013. augusztus 29., csütörtök

New Story - Dark Side

Sziasztok srácok! :) Mint az  a címből is kiderül, eljött az új történet bemutatásának ideje :)

Leírás:
 Idő: a 4. évad vége után 100 évvel (2113)
Mindenki megváltozott. Miközben az "új" Caroline Forbes Chicago-ban tengeti mindennapjait, fogalma sincs, hogy egykori barátai, szerelmei hol vannak. Egyedül van és pont ezért már nem olyan, mint eddig. Megváltozott.

Egy kis ízelítő:
Amilyen gyorsan letámadott, én olyan gyorsan szabadultam ki a fogságából. Most rajtam volt a sor. A falnak löktem, majd a szíve felé vettem az irányt. De ő sem volt rest. Nem engedett nekem. Már legalább 5 perce viaskodhattunk, mikor sikerült kilöknöm a villanyoszlop alá. Szerencsémre senki nem volt az utcán, így tovább folytathattuk a harcot. De mielőtt megtámadhattam volna, megláttam az arcát. Belém hasított a felismerés. Mindketten ledermedtünk. Míg ő a földön fekve tanulmányozott, én addig fölé tornyosulva emésztettem meg a látottakat. Ő feküdt velem szemben. Annyi év után ismét látom.

A történet nyomon követéséhez kattintsatok IDE 

2013. augusztus 28., szerda

Isteni szikra :D

Sziasztok :) Tudom, nem régen jelentettem be a szünetet, de ez most megváltozott. A The Hybrid and the vampire Barbie c. irományomnak ezzel hivatalosan VÉGE. DE!!! Van itt helyette valami más. Egy új történeten dolgozom, aminek a címe Dark Side. Nemsokára hozom a prológust és az új kinézetet is :)
xoxo Rosiie*

2013. augusztus 26., hétfő

Sorry :(

Sziasztok srácok. Mint láthatjátok, sajnos nem új résszel jelentkezek, és nem tudom, mikor lesz - ha lesz. Elakadtam. Nincs ihlet és nem is érzem, hogy az eddigi fejezeteim jók lennének. Kényszerből pedig nem akarok írni. Sajnálom, ez van. Nem zárom be a blogot, hiszen reménykedem,hogy ismét lesz ihletem és ha ezt a történetet már nem is folytatom,akkor egy másikat. Sajnálom... Viszont köszönöm a kommenteket, a pipákat és a feliratkozóimat, nem tudjátok, mennyit jelentetek nekem. :) A mihamarabbi viszont látásig viszont a blog Szünetel. Sajnálom, nekem fáj ez a legjobban.. :'(

xoxo Rosiie*

2013. augusztus 14., szerda

9. Barátok?

Sziasztok. Nagyon köszönöm azt az 1 kommentet, nagyon jól esett :) A pipák számára való tekintettel elhoztam a 9. részt :) Nagyon köszönöm azoknak, akik pipáltak, ezt a jó szokásotokat tartsátok meg ;) A következő részt 2-3 komment / 10 pipa / 1 feliratkozó után hozom.

xoxo Rosiie*

9. Barátok?

Rebekah "felráncigált" a szobájába és megmutattam neki, mit hogy kell használni. Miután befejeztem a kiselőadást, az ős elvonult a fürdőbe én pedig bevetettem magam a gardróbba. Egy egyszerű, mégis szexi összeállítást választottam ki számára, ami egy fehér felsőből, egy fekete bőrnadrágból és egy fekete magassarkúból állt, néhány kiegészítővel. Miután Rebekah felöltözött, kivasaltam a haját és elkészítettem neki egy füstös sminket.
- Kész - jelentettem ki.
A szőke ős a tükörhöz sétált, és abban méregette magát.
- Hogy tetszik? - kérdeztem kissé félénken.
- Eléggé érdekes a 21. századi divat,de azt hiszem tetszik - mosolygott elégedetten.
- Remek - csaptam össze a tenyereimet - Menjünk, keressünk egy adag vért.
- Az rám is rám férne - értett egyet velem Rebekah.
Mikor leértünk, elővettem két tasak vért és átmentünk a nappaliba. Finn kivételével mindenki ott volt.
- Ejj, de csini lett valaki - dicsérte meg húgát Kol, mire Rebekah csak bólintott egyet.
Letelepedtem Klaus mellé és beszélgetni kezdtünk.

Stefan
- Én ezt már nem bírom tovább Elena! - fakadok ki egy újabb veszekedés után.
- Mégis micsodát? - kérdezi gúnyosan, miközben ártatlan képet vágott.
- Mióta Damon átváltoztatott, nem lehet rád ismerni! Rosszabb vagy,mint Katherine - vágtam Elena képébe az igazságot.
- Megváltoztam - legyintett - Ha nem tetszem, akkor menj és keresd meg azt az áruló ribanc Caroline-t és legyél vele.
- Ne merészel így beszélni róla - szorítom őt a falhoz.
Érzem,hogy az arcom felveszi a vámpír formáját. Elena sem tétlenkedik. Vörösen izzó szemekkel és megnyúlt szemfogakkal bámult rám. Nekilökött a másik falnak, majd ugyanúgy,mint ahogy Katherine tenné, majd megcsókolt. Rögtön ellöktem magamtól és se szó se beszéd, kisuhantam a panzióból. Egyenesen az erdőbe rohantam, ahol elkaptam egy-két állatot. Miután kicsit lenyugodtam, gondolkozni kezdtem. Mit keresek én még mindig a panzióban? Miért nem ismertem fel eddig, hogy Elena is olyan,mint az elődje? Miért tettem ezt Caroline-nal?
- Caroline - mondom ki hangosan - Beszélnem kell vele. Szükségem van rá - Előveszem a telefonomat és rögtön tárcsázni kezdek.

Caroline
- Istenem, Kol! Hagyd már abba - szólok rá a legifjabb fivérre, miközben a hasamat fogom a nevetéstől.
Annyira jól szórakoztunk. Kol tényleg egy gyerek. Egy nagyra nőtt gyerek. Csak úgy ömlöttek belőle a poénok. Időközben még Rebekah-val is eléggé jóba lettem. Most,hogy velük vagyok, elszálltak a gondok. Ekkor megcsörrent a telefonom. Mikor ránézek a képernyőre, az arcomra fagyott a mosoly. Nem hittem a szememnek.
- Ki az? - kérdezte Klaus, hiszen látta a döbbenetet rajtam.
- Gond - mondtam. Felpattantam, majd kimentem az előszobába.
- Mit akarsz? - szólok bele gorombán.
- Beszélhetnénk? - kérdezi a férfi.
- Hallgatlak Stefan.
- Személyesen gondoltam. Találkozzunk a Grill-ben fél óra múlva.
- Rendben - vontam vállat, bár ezt ő nem látta. Ezután leraktam a készüléket és visszamentem a nappaliba.
- Mennem kell - közöltem unottan a tényt.
-Hova? - nézett rám értetlenül Klaus.
- Találkozóm lesz. De majd még beszélünk - egy gyors puszit nyomtam Klaus arcára, majd választ se várva kisuhantam a villából és bepattantam a kocsimba. Egyenesen a Grill felé vettem az irányt.

Mikor beléptem, Stefan már várt rám.
- Szia Caroline - mosolygott rám félénken, mikor meglátott.
- Szia Stefan - mosolyodtam el én is halványan, majd leültem vele szemben - Beszélni akartál. Itt vagyok.
- Jöhetnék megint azzal,hogy mennyire sajnálom - ekkor elkezdtem forgatni a szememet - de tudom,hogy ez úgysem segítene. Viszont nagyon hiányzik a legjobb barátom és szeretnélek visszakapni - hajtotta le a fejét. Hangjából kivettem, hogy igazat mond.
- Figyelj, Stefan. Az igazság az, hogy te is nagyon hiányzol nekem, viszont nagyon csúnyán kihasználtál és ezt nem könnyű elfelejteni - ekkor megszorítottam Stefan kezeit és mélyen a szemeibe néztem - de megbocsájtok, mert hiányzol.
- Komolyan? - nézett rám csillogó szemekkel, mire én csak bólintottam - Köszönöm. El sem tudom mondani, mennyire hiányoztál - ugrott a nyakamba.
- Te is hiányoztál - viszonoztam az ölelést. Percekig álltunk ott és csak öleltük egymást. Ez lassan a teremben lévőknek is feltűnt és rejtve vagy nagyon is nyíltan bámultak ránk. De erre ügyet sem vetettem,hiszen végre visszakaptam a legjobb barátomat, a testvéremet.
- Nézzenek oda! - hallottam meg egy gúnyos hangot mögülünk - Kit látnak szemeim? A ribanc és a mókuszabáló.
Megfordultam. Ekkor a mi hasonmásunkkal találtam szemben magam.

2013. augusztus 11., vasárnap

2. Díj :D

Sziasztok. Igen,a blog ismét kapott egy díjat. Nagy-nagyon-nagyon szépen köszönöm Veronika  <3

Feladat :)  
Írjak 10 dolgot magamról, válaszoljak a nekem feltett kérdésekre, tegyek fel 10 újabb kérdést a további 10 blogírónak, akik megérdemlik:)
 
10 dolog rólam :)
1. Ma reggel Spongyabobot néztem :)
2. Szőkére szeretném festetni a hajam
3. Kedvenc színem hosszú idő után ismét a rózsaszín
4. Kedvenc bandáim között van a Simple Plan
5. Ha már Simple Plan, akkor EZ
6. Lila szobám van
7. Rengeteg blogot olvasok (néha már én sem tudom számontartani :$)
8. Régebben sokféle weblapom volt
9. Nem várom a sulit viszont a kolit igen :)
10.  Éppen teát iszok :)

10 válasz :)
-rózsaszín vagy piros? rózsaszín :)
-augusztus vagy december? augusztus
-mikor kezdtél el írni? fúú... nem tudom. már régebben is írkáltam,de azt még nemigazán nevezném írásnak
-tudsz ping-pongozni? amatőr szinten
-hány éves vagy? 15
-miért éppen klaroline? imádom ezt a jó-rossz szélsőséget kettejük között, ezt a sötétség-fény kontrasztot.. az ilyenek mindig megfognak
-voltál valaha forwood rajongó? nem, sosem bírtam Tylert
-elégedett vagy most a blogoddal? nem igazán :/
-szeretnél egyszer találkozni valamelyik olvasóddal? szívesen találkoznék vele/velük :)
-melyik blogot olvastad először? nem tudom... régóta olvasgatok és rendszerint 5-nél többet egyszerre

10 kérdés :)
1.Mi vitt rá, hogy blogot nyiss?
2. Tea vagy kávé?
3. Kutya vagy macska?
4. Van háziállatod?
5. Directioner vagy Rusher?
6. Zöld vagy kék?
7. Mi a kedvenc tantárgyad?
8. Szoktál sportolni?
9. Mi a kedvenc könyved?
10. Alkonyat vagy Vámpírnaplók?

Blogok, akiknek küldöm(tudom,hogy csak 2 de ők tényleg megérdemlik)

2013. augusztus 10., szombat

8. Megbocsájtok... vagy mégsem?

Sziasztok! Meghoztam a 8. fejezetet, Ami szerintem egy kicsit meglepő lesz. Nagyon köszönöm azoknak, akik pipáltak, ezt a jó szokást tartsátok meg. Köszönöm a kommentet is, viszont mostantól csak akkor hozok új részt, ha 2-3 kommentet írtok. Szerintem ez nem nagy kérés. Ha kommenteltek, lécci írjátok meg,hogy hogy tetszik az, hogy nem csak Caroline szemszögében, hanem másokéban is írok ;) Kellemes olvasást!

xoxo Rosiie*

8. Megbocsájtok... vagy mégsem?

Amíg Klaus felvitte testvéreit és elhelyezte a borítékokat, addig én kényelmesen elhelyezkedtem a hófehér kanapén a nappaliban. Pár perccel később aztán a hibrid is csatlakozik hozzám... pontosabban a bárpulthoz és egy üveg whiskey-hez. Nem szóltam semmit, de miután a második üveget is elpusztította, úgy gondoltam, tennem kell valamit. Amúgy se lesz sétagalopp ez a békülés, nem még ha részeg is. Kimentem a konyhába és kerestem egy tasak vért. A szaglásomra hagyatkozva nem volt nehéz dolgom. Mikor visszatértem, Klaus éppen a harmadik üvegért nyúlt, de odasuhantam és elvettem előle az alkoholt és helyette a vért nyomtam a kezébe.
- Inkább ezt idd meg. Nem kellene a testvéreidnek rögtön részegen látniuk.
- Nem vagyok részeg! - ellenkezett és próbálta visszaszerezni a whiskey-t.
- Talán még nem, de ha így folytatod az leszel! - bátorodtam fel. Erre a kijelentésemre csak egy nemtetsző morgást kaptam válaszul, majd a hibrid kiitta a tasak tartalmát és máris jobb színben volt - Így már sokkal jobb.
- Neked...
- Neked is az lesz!
Megfordultam és ismét kényelembe helyeztem magam. Néhány perccel később Klaus is követte a példám.
- Köszönöm - törtem meg végül a beállt csendet.
- Mit? - húzta fel a szemöldökét.
- Hogy nem hagytál magamra, hogy meghallgattál... és hogy nem hagytad, hogy hülyeséget műveljek - erre a kijelentésemre ismét felvonta a szemöldökét - Azon a délutánon, mielőtt átjöttél hozzám, gondolkoztam. Azon gondolkoztam, hogy mit keresek én itt? Mi értelme van annak,hogy élek? Hiszen, a saját szüleim szinte tudomást sem vesznek rólam, a barátaim elfordultak tőlem és a legjobb barátom kihasznált. Kinek tűnne fel,hogy élek-e még? Senkinek. Senki nem venné észre,ha meghalnék - ekkor törtek utat a könnyeim. Klaus ezt látva ismét magához húzott és én is úgy kapaszkodtam bele, mint azon a délutánon.
- Bevallom, én is gondolkoztam már ezen az évszázadok alatt, de - ekkor ha lehet még közelebb húzott magához és a fülembe suttogta a szavakat - beavatlak egy kis titokba: Az egész világ odakint rád vár. Nagyszerű városok, művészet és zene... Valódi szépségek, és mind a tiéd lehet. Csak ki kell tartanod.
Pár percig gondolkoztam. Mindez igaz lenne? Akarom én ezt? Végülis megszületett a döntésem. Klaus felé fordultam és mélyen a szemébe néztem.
- Nem akarok meghalni - suttogtam a szavakat a könnyeimen keresztül. Ekkor ő letörölte azokat, ismét magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.
- Sosem hagynám - suttogta az ajkaimba.
Ekkor ajtónyílás és közeledő léptek zaja ütötte meg a fülünket.
- Nem lesz semmi baj - szorítottam meg Klaus kezét.
Ekkor egy öltönyös alak lépett be a szobába.
- Elijah - állt fel mellőlem Klaus, de engem is magával rántott.
- Niklaus és...
- Caroline. Caroline Forbes - mutatkoztam be.
- Örvendek - csókolt kezet Elijah, majd ismét bátyja felé fordult - Azt írtad, hogy a többiek is itt lesznek.
- Itt is vannak. Még ébredeznek. Tudod, ők kicsivel tovább voltak bezárva,mint te - váltott kissé gúnyos üzemmódba a hibrid. Elijah-nak nem volt ideje reagálni, ugyanis egy hangos ajtócsapás megakadályozta benne. Egy pillanat múlva egy szőke haj zuhatag volt Klaus nyakában.
- Én is örülök neked húgom - nyögte ki a szavakat Klaus. Rebekah szorításától nem igazán kapott levegőt. Pár perc után azonban Elijah is kapott egy jó nagy ölelést. Miután a szőke ős kiölelgette magát, felém fordult. Kissé ellenséges és bizalmatlan volt, de nem vettem a szívemre. Klaus elmondása alapján ez normális nála. Ekkor újabb ajtó és vidám dudorászás hallatszott az emeletről.
- Nik! Drága bátyám! Hiányoztál. - jött oda bátyjához és jól hátba veregette. Az ősök közül senki nem tudta ezt mire vélni. Aztán Klaus-nak beugrott.
- Tetszik a tükör, igaz? - mosolygott pimaszul öccsére.
- Hát, mit is mondjak. Lehetett volna egy kicsivel nagyobb, de egyenlőre megteszi - vont vállat az ős. Ekkor vett észre engem - Helló, szépségem...
- Hátrébb az agarakkal öcskös. Egyetlen újjal is hozzáérsz és mész vissza a koporsódba újabb 100 évre! - fenyegetőzött Klaus, miközben a derekamnál fogva magához húzott és szorosan átölelt. Ekkor megjelent az ajtóban Finn, aki kissé nyersen fogadta a családi összejövetelt.
- Anyánk merre van? - tette fel a kérdést Finn - Tudom, hogy nálad van.
- A koporsójában - válaszolt egyszerűen Klaus.
- Neki nincs joga itt lenni - szólt bele Rebekah is.
- Miért ne lenne? - nézett kérdően húgára Finn.
- Nem is tudom... Talán azért, mert meg akart öletni minket? - gondolkodott el hangosan Kol.
- Elég volt - szólt közbe Elijah megakadályozva egy újabb vitát - Azt hiszem, mindannyiónknak jót tenne egy fürdő és néhány tiszta ruha.
- Egyetértek - szólalt meg Rebekah, majd a csuklómat megragadva húzott fel a szobájába.

Finn
Ezt nem fogom hagyni. Megkeresem anyám koporsóját és kiszabadítom. Ezek után pedig segítek neki elpusztítani, amit teremtett.

2013. augusztus 6., kedd

7. Ébrdések

Meghoztam az új, 7. fejezetet! :D Remélem tetszeni fog. Lécci komizzatok vagy nyomjatok egy pipát,mert ha nem, akkor nem látom értelmét annak,hogy folytassam... Úgyhogy,ha tetszik a storym,akkor mindenképp írjatok, akár névtelenül is,csak tudjam mit gondoltok. De ha nem akartok komit írni,akkor legalább egy pipát nyomjatok. Nekem ez nagyon fontos... És iratkozzatok fel! Kellemes olvasást! :)
xoxo Rosiie*


7. Ébrdések

Miután Klaus mind a négy testvére szívéből eltávolította a tőrt, megfogadva a tanácsomat felvitte őket a szobájukba, ahol mindegyikőjükre egy-egy levél várt. Ezek után kb háromnegyed óráig vártuk a tesvérekre.

Elijah
Miuán felébredtem, egy hatalmas ágyon találtam magam. Az ajtóhoz suhantam, majd körbenéztem. Egy hatalmas, olajzöld szobában voltam, színben egyező mennyezettel és sötétbarna padlóval. Bal oldalon egy hatalmas, barna franciaágy volt, a szoba színével majdnem megegyező árnyalatú ágyneművel. Az ágy előtt sötétbarna bőr tároló volt, a fekhely oldalain pedig sötétbarna, antik éjjeliszekrény állt, egy-egy lámpával. A sarokban egy fotel állt. A velem szemben lévő falon volt egy ajtó,ami az erkélyre vitt. Az ajtón sötétbarna függöny volt. Bal oldalamon lévő ajtó a fürdőszobába vezet, amely szintén olajzöld volt, egyszerűen, mégis ízlésesen berendezve. Jobb oldalon egy hatalmas könyvespolc volt, tele könyvvel. Mellette volt a gardrób bejárata. Végignéztem az öltözékemen. Eléggé poros és véres volt, ezért úgy döntöttem, lecserélem. Miután kijöttem a gardróbból az új öltönyömben, megláttam egy levelet az ágyon. Kibontottam.
Kedves Elijah! Remélem, nem neheztelsz rám azért,amit tettem. Most teljesítem a kérésedet. Újra egyesítem a családunkat az általunk megálmodott házban. Gyere le a nappaliba. A többiek is itt lesznek. -Klaus
Alig bírom elhinni, amit olvastam. Klaus tényleg megtenné? Mert a igen,akkor nem haragudhatok rá. De ha nem... Ha ez ismét csak egy aljas trükk... Bárhogy is legyen, csakis egyféleképpen deríthetem ki. Kiléptem a szobámból és elindultam a nappali felé.

Rebekah
Éreztem, ahogy az élet ismét visszatér a testembe. Még csukott szemmel végigsimítottam a fekhelyemen. Selyem? Hirtelen kipattantak a szemeim. Hol vagyok? Körbepillantottam. Egy álomszép szobában voltam. Hófehér falak és mennyezet. Egy hatalmas, hófehér ágyon feküdtem. Mögöttem krémszínű, bőr ágytámla volt a falon. Az ágy oldalain fehér éjjeliszekrény állt, egy-egy lámpával, az ágy végében pedig egy lila tárolódoboz volt. Hirtelen éles fény világított a szemembe. A fény irányába néztem és egy ajtót pillantottam meg, ami egy erkélyre vezet. Az ajtó előtt két lila fotel állt, köztük egy fekete üvegasztal foglalt helyet. Az ajtóról lila függöny lógott le. Jobb oldalamon két ajtó volt. Az első biztosan a kijárat... de vajon mi lehet a másik? Kíváncsi voltam, ezért hát leszálltam az ágyról és egy puha,lila árnyalataiban tündöklő padlószőnyegre értek a lábaim. Bementem az ajtón, ami egy lila fürdőszobába vezetett. Ezt ugyanazt a luxust tükrözte,mint a háló. Megfordultam. Egy harmadik ajtóval, egy krémszínű, bőr ülőkével és egy tükörrel találtam szembe magam. Megpillantottam a tükörképem, és iszonyatos látványt nyújtott. A hófehér flapper ruhám most poros és véres volt, valamint a hajam sem nyújtott valami szép látványt. Ekkor a tükörben megláttam egy levelet az ágyon. Odamentem és elolvastam.
Drága Rebekah! Ne haragudj rám. Azért tettem,hogy megóvjalak apánktól, ezt te is tudod. A szoba,amiben most állsz a tiéd és abba a házban vagy,amit közösen álmodtunk meg. Remélem megfelel a kifinomult ízlésednek húgom. Gyere le a nappaliba és üdvözöld rég nem látott testvéreidet. -Klaus
Tudom,hogy miattam tette, de akkor sem volt valami szép dolog! Még egyszer körbenézem a szobában. Ha ezt tényleg az enyém,akkor viszont nem tudok haragudni. Beleszerettem ebbe a szobába. De mit ért azon, hogy testvéreim? Itt van Elijah? Vagy talán szabadon engedte Kol-t és Finn-t? Hát ez elég valószínűtlenül hangzik, de majd meglátjuk. Azzal kiléptem és a nappaliba suhantam.

Kol
Mi a franc..? - ez volt az első gondolatom, mikor felébredtem - Hol a fenében vagyok? Körbenéztem. Egy világoskék szobában voltam, melynek fehér mennyezete és krémszínű márványpadlója volt.. Egy nagy, fából készült ágyon feküdtem, amin kék ágynemű volt. Mellettem mindkét oldalon fekete éjjeliszekrény állt, egy-egy lámpával. Velem szemben egy hatalmas, fekete valami volt a falon. Biztos valami modern cucc. Ahogy elfordítottam a fejem balra, megakadt a szemem. Fal helyett egy ajtó állt ott,ami az erkélyre vezet. De ami sokkal fontosabb, az ajtó mellett mennyezettől a padlóig az egész fal egy hatalmas tükör volt. Héé... Ki ez a helyes fickó? Miközben magamat nézegettem hirtelen megláttam három ajtót. A középső tuti a kijárat. De mi lehet a másik kettő? A bal oldali egy gardrób volt, a jobb oldali pedig egy, a szobához hasonló dizájnú fürdő. Éppen vissza akartam térni a tükör elé,mikor észrevettem egy borítékot az ágyon. Kibontottam.
Drága öcsém! Remélem nem haragszol azért,amiért meg akartalak óvni Mikael-től. Hogy kiengeszteljelek, csináltattam neked egy hatalmas tükröt. Remélem, elég nagy és elfér benne a hatalmas egód. A közösen megtervezett villánkban vagy, azon belül a te szobádban. Gyere le a nappaliba, a többiek már várnak. -Klaus
Mivel nem volt más választásom, még egyszer megnéztem magam az ajándékomban, nyugtázva, hogy még helyesebb vagyok,mint eddig, aztán elindultam az említett helyiség felé.

Finn
Mi történt? Hol vagyok? - ezekkel a gondolatokkal tértem magamhoz. Egy hatalmas, bézs színű szobát láttam, fehér mennyezettel és krémszínű padlóval, amin egy fehér szőnyeg volt. Egy barna, fából készült ágyon feküdtem,amin fehér és szürke ágynemű volt. Az ágy oldalain kicsi szekrény állt, amin egy-egy világító valami volt. Mi lehet ez? Bal oldalamon egy átlátszó ajtó volt, ami egy erkélyre vezetett. Jobb oldalon egy nagyobb polc, amin volt egy... nem is tudom mi. Láttam benne magam. Mi lehet ez? Ekkor megláttam egy ajtót. Bementem. Egy szoba volt, tele ruhával. Sarkon fordultam,de ekkor ismét egy ajtóba botlottam. Mikor beléptem, nem igazán tudtam, hova kerültem. Ez a modern világ - gondoltam magamban. Azt hiszem, hogy valami tisztálkodó helyiségbe léptem be. Nagy sóhaj után aztán visszatértem oda, ahol felébredtem. Ekkor egy levelet pillantottam meg.
Kedves Finn! Üdv a 21. században! Remélem nem neheztelsz rám,amiért koporsóba dugtalak, de nem hagyhattam, hogy segíts Mikael-nek. Mindannyiónk érdekében cselekedtem. Éppen a saját szobádban állsz a családunk villájában. Kérlek, csatlakozz rég nem látott testvéreidhez. Hagyatkozz a vámpír ösztöneidre,hogy megtalálj minket. -Klaus
Nagyot sóhajtottam, majd hallgatózni kezdtem. Ismerős hangok ütötték meg a fülemet. Ekkor sarkon fordultam és elindultam a hangok irányába.

2013. augusztus 4., vasárnap

2013. augusztus 3., szombat

6. Őrült ötlet

Sziasztok! :) Vasárnap lévén meghoztam a következő, szám szerint 6. fejezetet! Köszönöm szépen az eddigi kommenteket, és lécci ezután is osszátok meg velem a véleményeteket :) Már többször kérdeztétek, hogy hol vannak az Ősök. Tádááám! Itt vannak :D Na de elég a beszédből. Kellemes olvasást! :)

xoxo Rosiie*


6. Őrült ötlet

Másnap reggel nagyon boldogan ébredtem. Szinte kipattantam az ágyból és rögtön a zuhany alá ugrottam. Egész végig csak Klaus és a csókunk járt az eszemben. Annyira elkalandoztam,hogy csak a hideg vizet nyitottam meg, és egy jeges fürdőt vettem. Egy rövid sikoly keretében rögtön kiugrottam a zuhany alól és gyorsan magamra csavartam a törcsimet. - Remek! Szép volt Caroline! - gondoltam magamban.
- Caroline, kicsim! Mi történt? - jött be hirtelen anyu. Meglepődtem,hogy foglalkozik velem, sőt még itthon van!
- Semmi, csak elkalandoztam és nem nyitottam meg a meleg vizet.
- Ohh.. Hirtelen azt hittem, valami baj van. De most mennem kell dolgozni. Este találkozunk. Szia - meg se várta,hogy akármit szóljak - nem mintha tudtam volna bármit is mondani - kiviharzott a házból.
Miután túlléptem az első sokkon, amit anyám és a jeges víz okozott, átmentem a gardróbomba és kiválasztottam az aznapi ruhámat. Egy piros trikót, egy fekete csőfarmert, egy fehér blézert, és a felsőmhöz színben passzoló magassarkút vettem ki. Miután felöltöztem és feltettem egy halvány sminket, lementem a konyhába egy tasak vérért, majd leültem a kanapéra. Miközben a vért iszogattam, csak Klaus-on és azon járt az agyam, amit tegnap mesélt. Ekkor az eddigi legőrültebb és legmerészebb gondolat jutott eszembe. A hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a táskámat, bepattantam a kocsimba és meg sem álltam Klaus villájáig.

Mikor megérkeztem az ajtó elé siettem, aztán megálltam. Megigazítottam a hajamat és a ruhámat, majd bekopogtam. Pár pillanat múlva léptek zaját hallottam meg. Mikor kinyílt az ajtó egy hatalmas mosollyal találtam szemben magamat.
- Jó reggelt édesem - köszönt a hibrid - Gyere beljebb.
Beléptem, majd egyenesen a nappaliba mentünk.
- Minek köszönhetem a látogatásodat ilyen korai órán?
- Itt vannak a testvéreid a házban? - kérdeztem.
- Igen, az alagsorban. Miért? - kérdezte összeszűkült szemekkel.
- Megmutatod őket? - tettem fel a legmerészebb kérést, amit csak lehetett.
- Komolyan látni akarod őket? - kérdezte döbbenten,mire én csak bólintottam - Rendben. Gyere.

Levezetett a sötét pincébe, ahol 5 koporsó feküdt egymás mögött. A koporsók között éppen annyi hely volt, hogy egy ember el tudjon menni köztük. Odamentem az elsőhöz, majd felnyitottam. Egy rövid, barna hajú, jóképű, öltönyös férfi feküdt benne.
- Ő Elijah. Az átok megtörése után szúrtam le, mert egyesíteni akarta a családot. De ennek még nem jött el az ideje.
A következő koporsóban egy lány feküdt. Hosszú, szőke, hullámos haja volt és egy hófehér flapper ruhát viselt egy gyöngyökből készült nyaklánccal együtt.
- Ő Rebekah. 1920-ban került ide Mikael miatt. Annyi évszázad után úgy láttam, így lesz neki a legjobb. Belefáradt a menekülésbe.
- A harmadikban egy fiatal, dús, barna hajú, jóképű fiú feküdt. Szürke inget, fekete mellényt és egy fekete nadrágot viselt.
- Ő Kol. Körübelül 100 éve fekszik itt ugyanazon okból, mint a húgom. Eléggé aktív. Olyan,mint egy nagyra nőtt, 1000 éves gyerek. Túl könnyű célpont volt.
A negyedikben egy hosszú, barna hajú, kb XII. századi ruhát viselő férfi feküdt.
- Ő Finn. Körübelül 900 évvel ezelőtt, elsőként lett tagja a szundi klubnak. Utálja a vámpírlétet, ezért képes lenne Mikael-nek segíteni. Nem hagyhattam, hogy veszélybe sodorja a családot.
Éppen indultam volna az utolsó koporsó felé, mikor Klaus megfogta a karomat - Az utolsót nem tudod fenyitni. Abban fekszik Esther.
Nem akartam firtatni, hiszen láttam Klaus-on,hogy nem is megy még a koporsó közelébe se. Most, hogy tudom,mit tett vele az anyja, meg tudom érteni.
- Velük milyen kapcsolatod volt? - böktem fejemmel a testvérek felé.
- Elijah-val Tatia érkezéséig nagyon jóban voltunk. Mint már modtam, testvérviszályt szított köztünk. Azóta sem fordultunk el egymástól,de már nem tudunk annyira megbízni a másikban, mint addig. Kol szinte a mini másom. Külsőre teljesen olyan,mint Elijah, de belülről ugyanolyan,mint én. Rebekah... ő olyan volt nekem, mintha az anyám lett volna. Mindig mellettem állt, enni lopott nekem,mikor nem kaptam és sosem hagyott magamra. Viszont Finn... ő volt anyám kis kedvence. Bármilyen csínyt követtünk el, ő rögtön szaladt Esther-hez, aki elmondta Mikael-nek, aki rajtam állt bosszút. Miután apánk elkezdett üldözni minket, előbb-utóbb minden testvéremet koporsóba tettem, hogy megvédjem őket Mikael haragjától.
- Hiányoznak, igaz? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Mindennél jobban.
- Akkor miért nem ébreszted fel őket? - kérdeztem. Ekkor már patakokban folytak a könnyeim.
- Azok után,hogy leszúrtam őket? Ezt sosem bocsájtanák meg nekem - ekkor egy könnycsepp folyt végig a kőszívű hibrid arcán.
- Héé - siettem oda hozzá. Kezeim közé vettem az arcát és letöröltem létező szíve bizonyítékát - Minden rendben lesz. Meg fognak bocsájtani.
- Honnan vagy te ebben olyan biztos? - kérdezte. Szemeiben kétség és remény csillogott.
- Érzem. Ébresszük fel őket.
Pár percnyi csend után Klaus alig hallhatóan mondta ki a varázsszót - Rendben.

2013. július 30., kedd

5. Fájdalmas múlt

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Remélem tetszik! Lécci komizzatok, hogy tudjam,mit gondoltok.Kellemes olvasást! :)

xoxo Rosiie*


5. Fájdalmas múlt

- Kb 1000 évvel ezelőtt Európában kitört a pestis és elvitte a családunk akkori egyetlen gyermekét, Paul-t. Ezért Esther és Mikael úgy döntöttek, hogy anyám barátjának,a boszorkány Ayana-nak a tanácsára átköltöznek az új világba,ami tele volt vérfarkasokkal. Anyám szinte rögtön rávetette magát az igazi apámra és varázslattal elérte,hogy beleszeressen. Miután megtudta, hogy terhes lett, rögtön megszakította a varázslatot és persze úgy állította be,mintha Mikael lenne az apa. Ezután még öt testvérem született: Elijah, Finn, Kol, Rebekah és Henrik.
- Milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel? - kérdeztem közbe.
- Szörnyű. Apám rettentően büszke ember volt és nem engedte, hogy bármi is csorbát ejtsen rajta. Anyám sosem mondta el neki, hogy nem vagyok a fia, de valahogy megérezte és folyton azt éreztette velem, hogy én vagyok az a csorba. Állandóan megvert és lekezelt. A testvéreimmel sem bánt finoman de velem még kegyetlenebb volt. Anyám persze sosem állt ki mellettem, hiszen ő is csak egy hibát látott bennem. Nagy nehezen aztán felnőttem. Egy napon aztán új lakók költöztek a faluba, Tatia Petrova és a lánya, aki egy másik férfitól született. Szinte azonnal beleszerettem, ahogy Elijah is. De Tatia persze,mint ahogy a többi hasonmás, nem tudott választani kettőnk között, ezzel elindítva a testvérviszályt. Egyik telihold alkalmával Henrikkel kiosontunk, hogy megnézzük, hogyan változnak át az emberek farkasokká. Sajnos nem voltam eléggé óvatos és az én hibámból megölték Henrik-et. Annak érdekében,hogy elkerülhessük az újabb tragédiát, anyám vámpírrá változtatta a családot, kivéve saját magát.
- Magát miért nem? - szakítottam ismét félbe az őst.
- Mert akkor elveszett volna a  varázsereje. Az pedig fontosabb volt neki,mint a családja. A rituálé során egy fehér tölgyfát használt fel, ezért ez az egyetlen fa,melynek karójával meg lehet ölni egy ősit, kivéve engem. Mivel anyánk nem tudta tovább elviselni a testvérviszályt, ezért Tatia vérével itatott meg minket,hogy átváltozzunk. Ezután rögtön elégettük a tölgyet, de egy adagot a hamujából megtartottunk,hiszen ha ezüst tőrt mártanak bele, ideiglenesen megölhetnek minket. De csak addig maradunk halottak,míg a karó a szívünkben van.
- Mikor jött rá apád, hogy nem is vagy a fia?
- Mikor először öltem. Ez előhozta a farkas énemet. Anyám persze erre nem gondolt, de megpróbálta helyrehozni a hibáját. Így hát a következő telihold alkalmával megkötötte a farkas énemet. A rituáléhoz szintén Tatia vérét használta, ezért is csak a hasonmás vérével tudtam megtörni az átkot. Mikor megtudtam, hogy Esther Tatia vérét használta az átkokhoz, dühömben megöltem, de persze boszorkány barátnőjének, annak a ravasz Ayana Bennett-nek köszönhetően nem halt meg. Koporsóba zártam, miközben a többiekkel elhitettem, hogy Mikael ölte meg az árulása miatt. Ezután apám ha lehet mondani még jobban meggyűlölt és eltökélt szándékává vált megölnie engem. Ezért is vannak most a testvéreim a szundi klubban.
- Nagyon nehéz lehet - suttogtam. Ekkor már patakokban folytak a könnyeim.
 Mindeddig előre meredt, de most rám nézett - De hékás, te miért sírsz?
- Sosem hittem volna,hogy a szüleid képesek voltak ezeket tenni veled - suttogtam. A könnyeimtől már alig tudtam beszélni.
- De neked nem szabad sírnod emiatt - vont magához Klaus és szorosan átölelt.
- Sajnálom, én... - próbáltam magyarázkodni, de nem hagyta.
- Tsss... nyugi - próbált vigasztalni a hibrid, miközben a hátamat simogatta. Pár perc múlva sikerült megnyugodnom.
- Köszönöm - mondtam,mire ő csak bólintott
- Gyere. Mutatok valamit.
- Mit?
- Az egyik szenvedélyemet - mondta egy titokzatos mosollyal.

Megfogta a kezemet, majd a folyosó végén lévő szobához vezetett. Sötétbarna falak, lágy világítás. Egy hatalmas asztalon, két fotelen és pár polcon kívül semmi bútor nem volt benne.
- Mi ez a hely? - fordultam Klaus felé.
- A műtermem.
Körbenéztem. Mindenütt festmények és rajzok voltak.
- Ezeket... ezeket te csináltad? - kérdeztem meglepődötten.
- Igen - húzta ki magát büszkén a hibrid.
Nem hittem a fülemnek. A kőszívű hibrid,aki mindenkit eltipor, szabadidejében festeget? De még hogyan! A legnagyobb festők is megirigyelhetnék némelyiket.
- Hűha - ennyit tudtam kinyögni - Mióta?
- Már emberként elkezdtem érdeklődni a művészet iránt, 1000 év alatt pedig tökéletesre fejlesztettem a technikámat.

Még beszélgettünk egy keveset, majd Klaus hazavitt. Mikor leparkolt, gyorsan az én oldalamra suhant és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, majd az ajtóig kísért.
-Remélem, élvezted az estét - fordult hozzám a hibrid,mikor az ajtóhoz értünk.
- Igen. Üzenem a szakácsnak, hogy jó munkát végzett - incselkedtem vele.
- Átadom, de csak neki akarsz köszönetet mondani? - kérdezte egy sejtelmes mosollyal.
- Nem. Köszönöm neked, hogy megosztottad velem a gyerekkorodat és az életedet - mosolyodtam el. Klaus tekintete rabul ejtette az enyémet. Percekig csak néztük egymást, majd lassan hozzám hajolt és lágyan megcsókolt,  én pedig visszacsókoltam.
- Jó éjt, édesem! - mondta Klaus,mikor kivált a csókból.
- Jó éjt! - köszöntem el, majd bementem a házba. Felmentem a szobámba, majd egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. A forró víz nagyon jól esett. Felvettem a pizsamámat, majd bebújtam az ágyamba. Csak a csókra tudtam gondolni. Még most is bizseregnek tőle az ajkaim. Boldog mosollyal az arcomon nyomott el az álom.

2013. július 27., szombat

4. A titokzatos randevú

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Remélem tetszik! Lécci komizzatok, hogy tudjam,mit gondoltok. És nézzetek be a blog facebook oldalára is, amit megtaláltok ITT! Kellemes olvasást!

xoxo Rosiie*


4. A titokzatos randevú

Út közben egyikünk sem szólt a másikhoz. Néha-néha vetettem egy röpke pillantást Klausra, de általában csak az ablakon keresztül bámultam a tájat. A szemem sarkából láttam, hogy a hibrid is vetett rám egy-két pillantást. Mikor megérkeztünk, nem hittem a szememnek.Ilyen gyönyörű házat még életemben nem láttam. Hatalmas, hófehér építmény, tele ablakokkal. A régi és a modern stílus keveréke. Az ajtó előtt oszlopok voltak. A bejárat felett pedig egy hatalmas erkély. Mikor kiszálltam a kocsiból, csak a villát bámultam.
- Tetszik? - tette fel a fölösleges kérdést Klaus. A reakciómból egyértelműen tudta a választ. Nem tudtam megszólalni, ezért csak bólogattam.
- Mi ez a hely? - kérdeztem,mikor végre meg tudtam szólalni.
- Ez az otthonom - válaszolt.
Mivan?? Itt lakik?? Azt eddig is tudtam,hogy Klaus ad a kinézetre,de ennyire... - gondoltam magamban. A válasz kisebb sokkén ért.
- Te itt laksz? - tettem fel a kérdést,miután túljutottam a döbbeneten.
- Igen. Még régen terveztük meg a testvéreimmel, de csak most építtettem fel. Menjünk be - ismét a karját nyújtotta, amit megint elfogadtam.

Elindultunk a villa felé, majd mikor odaértünk, Klaus behívott, majd én is beléptem. Ismét csak bámultam. Olyan volt,mintha egy kislány lennék, akit most engedtek be a világ legnagyobb bababoltjába. Krémszínű falak, hófehér mennyezet,melynek közepéről egy káprázatos, lágyan világító üvegcsillár lógott le. Fénylő, fehér márványpadló, a falak mellett kétoldalt hosszú, fehér lépcső vezetett fel az emeletre, a lépcsőt pedig fekete kovácsoltvas korlát vette körbe. Az egész terem fényben úszott. Bár nem néztem oda, de éreztem, hogy Klaus azzal a lemoshatatlan, ezerwattos mosolyával bámul rám. Ekkor belém karolt és a villa hátánál lévő teraszra vezetett. A terasz közepén egy kétszemélyes asztal állt megterítve, vörös rózsával és gyertyákkal díszíve. Az egész hely lány fényárban úszott, amitől még romantikusabb volt az egész. Ráadásul a terasz a kert közepén lévő kis tóra nézett, ami pazar látványt nyújtott. Lassú léptekkel az asztal felé vettem az irányt.
- Hölgyem - suhant elém Klaus és kihúzta nekem az egyik széket.
- Köszönöm - foglaltam helyet a széken. Éreztem,hogy kissé elpirulok. - Gyönyörű ez a hely.
- Tudtam,hogy tetszeni fog - mondta az ős,miközben töltött mindkettőnknek egy pohár fehérbort.
- Be kell vallanom, mikor elhívtál vacsorázni, először egy étteremre számítottam.
- Megértem,de mivel ma én mesélek magamról, ezért úgy gondoltam,hogy hol is lehetne máshol, mint a saját otthonomban.
- Igazán remek elképzelés.
- Köszönöm,hogy itt vagy velem - emelte fel a poharát az ős - Ránk.
Egy halvány mosoly keretében koccintottunk, majd belekóstoltam a borba. Nagyon ízletes volt. Illett Klaus elitista imidzsébe, de ezt persze nem árultam el,nehogy elbízza magát.
- Mivel készültél mára? - tettem fel a kérdést. Kíváncsi voltam, ma mivel akar levenni a lábamról. Pechemre, a kedvencemmel.
- A madarak az csicseregték, hogy szereted a görög konyhát, ezért egy görög menüsorral készültem - mosolyodott el. Vajon kiből szedte ki, hogy imádom a görög ételeket?
- TE készültél? - incselkedtem az őssel.
- Na jó, lehet,hogy a szakács készült vele. De én állítottam össze a menüsort! - védekezett Klaus, mire mindketten elnevettük magunkat - Azt hiszem, jöhet is az előétel.
Intett a pincérnek,aki máris felszolgálta a levest.
- Görög tejszínes, citromos csirke leves. Remélem szereted - nézett rám egy huncut mosollyal a hibrid. Szóval a kedvenc kajáimat is kiderítette?
- Az attól függ - válaszoltam sejtelmesen, majd belekóstoltam.
- Nos, ízlik? - kíváncsiskodott, mire én csak egy aprót bólintottam. Igazából isteni finom volt, de nem hagytam,hogy azt higgye, hogy ilyen könnyű dolga van.
Miután befejeztük, Klaus intett a pincérnek, aki elvitte a tányérokat és tálalta a főételt. Görög csirkesaláta. Hát persze.. A másik nagy kedvencem. Kitalálhattam volna. Gondolom, a desszert bahlava lesz. Hát igen,mikor a pincér tálalta, meg se lepődtem. Kissé kínosnak éreztem,hogy ő ennyi mindent tud rólam én meg az alapvető dolgokon kívül semmit se róla. De a mai este után biztos vagyok benne, hogy ez megváltozik. A vacsora elfogyasztása után Klaus bement a házba, majd mikor kijött halk zene szólt.
- Felkérhetlek egy táncra? - lépett oda hozzám, majd kinyújtotta a kezét.
- Örömmel - mosolyodtam el, majd elfogadtam a felém kinyújtott kezet.
Szorosan hozzásimultam és teljes összhangban ringatóztunk a zenére, miközben végigpásztáztam arca minden egyes milliméterét, majd elvesztem az igéző, tengerkék szemeiben.
- Remélem jól érzed magad - törte meg a csendet Klaus.
- Eddig - válaszoltam egy sejtelmes mosollyal.
- Gyere, menjünk át a nappaliba. Ott nyugodtan tudunk beszélgetni - mondta, miután véget ért a tánc.
A nappali krém színű volt, hófehér mennyezettel, melynek közepéről egy ezüst csillár lógott le. A szoba tele volt hófehér, modern bútorokkal, a terem közepén pedig egy hatalmas üvegasztal állt. Az ajtóval szemben pedig egy óriás, szürke kandalló volt fellelhető. Leültünk a hófehér bőrkanapéra.
- Mit szeretnél tudni? - tette fel a kérdést Klaus.
- Mindent.

Facebook! :)

Sziasztok! Ma létrehoztam egy facebook oldalt a blognak. Ide töltök majd fel a történethez kapcsolódó képeket, esetleg egy-két spoiler-t is meg majd még meglátjuk, hogy mit ;) Szóval nézzetek be és nyomjatok egy lájkot! Az oldal megtekintéséhez kattints IDE!

Ne feledjétek: holnap új rész következik!

xoxo Rosiie*

2013. július 23., kedd

3. Egy csábos mosoly és egy igéző szempár

Sziasztok! Meghoztam a harmadik fejezetet, remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm azoknak,akik kommenteltek eddig. Lécci,hagyjátok itt a véleményeteket, hogy tudjam,mit gondoltok. Köszönöm. Jó olvasást. :)

xoxo Rosiie*


3. Egy csábos mosoly és egy igéző szempár

Stefan már kb fél órája elment,de a fejemben még mindig az ő szavai visszhangoztak: eldöntöttem, hogy megmutatom Elena-nak,mit is érzetem, amikor rájöttem,hogy barátnőm megcsal. Hogy tehette ezt velem? Ráadásul pont ő? Mit gondolt,mi lesz? Mikor Elena meglát minket, rájön,hogy Stefant szereti és rögtön a nyakába ugrik? Aztán majd hálálkodnak nekem mindketten,hogy segítettem Elenának rájönni arra, mit is érez Stefan iránt? Gondolataimból egy ismerős akcentus szakított ki.
- Miért bújkál egy ilyen gyönyörű hölgy egy ilyen szép napon - lépett oda hozzám a férfi, egy lemoshatatlan vigyorral a képén.
- Klaus. Mit akarsz? - kérdeztem kissé unottan.
- Folytatni,amit tegnap elkezdtünk. Megengeded,hogy csatlakozzak? - bökött fejével a velem szemben lévő helyre. Először rá akartam vágni,hogy nem, de aztán belenéztem azokba a csodaszép, tengerkék szemekbe. És ott volt még az a csábos, lemoshatatlan mosoly is... Amúgy meg, ki más ülne ide rajta kívül.
- Persze.
Helyet foglalt, majd intett Matt-nek és rendelt magának egy pohár whiskey-t.
- Mi a baj? - kérdezte. Szemeiben mintha aggódást véltem volna felfedezni. De az nem lehet. Hiszen ő Klaus.
- Semmi - hazudtam.
- Nekem nem úgy tűnik - mondta,majd belekortyolt az italába. Már csak ez hiányzott.
- Kb fél órával ezelőtt találkoztam a Salvatore-fivérekkel - böktem ki végül.
- Mi történt? - faggatott tovább.
Elmondjam neki? Hiszen mégiscsak ő a nagy hibrid. Másrészről, ha már tegnap úgyis kiöntöttem neki a lelkemet, akkor végül is miért ne.
- Hát először Damon jött ide a szokásos beszólásaival,majd megjelent Stefan is. Tisztázni akarta velem ezt a csók-ügyet - akaratlanul is észrevettem,hogy mikor kimondtam a "csók" szót, az ős kicsit jobban megszorította a poharát - Most viszont te jössz! Még tartozol nekem egy történettel az életedről - tereltem a témát.
- Reméltem, hogy elfelejted.
- Tudod milyen makacs tudok lenni - erre mindketten elnevettük magunkat.
- Oké. Beszélek magamról,de csak egy feltétellel: ha ma este eljössz velem vacsorázni.
Tudhattam volna. Klaus sosem ad semmit ingyen. Az agyam hevesen tiltakozott,míg a szívem vadul az kiabálta: Igen! Igen! Igen! A hibrid észrevette rajtam,hogy hajlok az igenre, ezért elkezdett győzködni.
- Te akartál tudni rólam mindent! És amúgy meg, ez csak egy vacsora! - nézett rám kiskutya szemekkel. Az agyam és a szívem vad csatátvívott, végül a szívem győzött.
- Rendben - böktem ki végül - Elmegyek veled.
- Nagyszerű - csapta össze a kezeit - 7-re ott vagyok érted.
Ekkor váratlanul megszólalt Klaus mobilja - Ne haragudj drágám,de most mennem kell. Este találkozunk - ezzel eltűnt.
Pár perc múlva én is elindultam haza.

Mikor hazaértem, első utam a konyha felé vezetett. Kivettem egy tasak vért a hűtőből és leültem a kanapéra. Mikor az utolsó cseppet is kiittam, a órára pillantottam. Fél kettő volt. Úgy döntöttem,hogy veszek egy forró fürdőt. Felmentem a fürdőbe és megengedtem a meleg vizet. Amíg vártam,hogy megteljen a kád, úgy döntöttem, kiválasztom a ruhámat. Átsuhantam a gardróbba majd válogatni kezdtem. Egy citromsárga, vastag pántos, combközépig érő csipkeruhára és egy narancssárga magassarkúra esett a választásom. Miután megtaláltam a ruhát, visszamentem a fürdőbe és átadtam magam a forró víznek. Miután kiszálltam,magamra tekertem a törcsimet és átmentem a szobámba. Felvettem az előre elkészített ruhát. Feltettem egy halvány sminket és hajvasalóval laza hullámokat kreáltam a hajamba. Épphogy mindennel elkészültem,mikor megszólalt a csengő. Vettem egy nagy levegőt,majd lesétáltam és kinyitottam az ajtót. Klaus állt velem szemben. A maga laza de mégis elegáns szeresésében elképesztően dögös volt.
- Jó estét kedvesem - köszönt illedelmesen, majd egy szál vörös rózsát adott át nekem.
- Jó estét. Köszönöm a rózsát. Gyönyörű.
- De nem annyira,mint te. Elképesztően nézel ki.
- Köszönöm,de te sem panaszkodhatsz.
- Indulhatunk?
- Persze,csak még felveszem a cipőmet. Addig is gyere be.
Legszívesebben vámpírsebességgel suhantam volna fel az emeletre,de nem fogom megadni ezt az örömöt Klaus-nak. Mikor visszaértem, Klaus épp egy pohár whiskey-t töltött magába.
- Látom, kiszolgáltad magad.
- Ha nem baj... - nézett rám, mire én csak megráztam a fejem - Indulhatunk?
- Persze.
- Klaus felajánlotta a karát,amit gondolkodás nélkül el is fogadtam. Éreztem,hogy ez most nem olyan lesz,mint a tegnapi beszélgetésünk.
Mikor odaértünk az autóhoz Klaus udvariasan kinyitotta az ajtót és segített beszállni, majd átment a túloldalra és ő is beült.
- Hová megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Meglepetés - válaszolta egy sejtelmes mosollyal.

2013. július 21., vasárnap

Díj :D

WOW!! Kaptam egy díjat! Sosem gondoltam volna,hoy ilyen gyorsan lesz egy nekem is. Nagyon-nagyon köszönöm Veronika! :D Nézzetek be hozzá, megéri :) Én imádom a blogját :D

Na de vissza a díjhoz...
A feladat: Írj 10 dolgot magadról, válaszolj a neked feltett 10 kérdésre, tegyél fel 10 kérdést és küld tovább 10 blognak a díjat.

10 dolog rólam:
1. A nevem Rebeka.
2. Zene nélkül nem tudnék létezni.
3. Imádom a Forma-1-et (Hajrá Vettel :D)
4. Régóta foglalkoztat az írás.
5. Kolis vagyok
6. Imádok filmet nézni.
7. Utálom a pókokat és a kígyókat.
8. Szeretnék megtanulni gitározni és zongorázni.
9. A szobatársaim szerint sorozatfüggő vagyok. :$
10.  Imádok vásárolni.

Válaszaim:
-van kutyád? sajnos már nincs :(
-tudsz kávét főzni? igen :)
-mi lennél szívesebben cápa vagy nyuszi? nyuszi
-gitár vagy dob? gitár
-angol vagy francia? mindkettő
-tervezel blogot nyitni? már van ;)
-delena vagy stelena? Delena
-hanyadikán van a szülinapod? 23
-víz vagy üdítő? mindkettő
-legelső könyv amit olvastál? Kincskereső kisködmön :D

Kérdéseim:
- Kutya vagy macska?
- Tudsz sütni?
- Klaroline vagy Forwood?
- Szeretsz olvasni?
- Kedvenc énekes(-nő)?
- Mi a kedvenc filmed/sorozatod?
- Mi volt életed legkínosabb pillanata?
- Hány éves vagy?
- Gitár vagy zongora?
- Mi a hobbid?

10 blog, akinek küldöm (tudom,hogy a legtöbben hírből sem ismertek,de sosem hittem volna,hogy ilyen rövid idő alatt ezt kell tennem,szóval azoknak a blogoknak küldöm,amiket rendszeresen olvasok ;))

Veronika 
Judit
Lexi
♥Eni♥
REGINA99
Dóra
Hugiiika
Valentine
Lonzita
Sugarplum

2. Miért tetted ezt velem?

 Sziasztok! Meghoztam a második részt. Remélem,tetszeni fog. Lécci, hagyjatok kommentet, hogy tudjam,mit gondoltok. Jó olvasást!
xoxo Rosiie*


2. Miért tetted ezt velem?

Reggel kissé kábán ébredtem. Igazából nem sok mindenre emlékszem. Gondoltam, veszek egy forró zuhanyt, az majd kitisztítja a fejemet. Be is álltam a zuhany alá. A meleg víz szinte égette a bőrömet,de most pont erre volt szükségem. Hirtelen minden bevillant. Klaus itt járt, én pedig megtörtem és kiöntöttem neki a szívemet. Hogy lehettem ekkora idióta? Pont Klaus-nak? Bár el kell ismernem, most ő az egyetlen személy Mystic Falls-ban, aki még szóba áll velem. És, bár ezt nem szívesen vallom be, de vonzódom hozzá. Mindig törtődött velem, meghallgatott és bár minden egyes ostromát elutasítottam, ő mégsem adta fel. Nem, Caroline! Most azonnal verd ki őt a fejedből! Kiszálltam a zuhany alól, magamra csavartam a törcsimet és átmentem a gardróbomba. Egy világoskék, virágmintás, pánt nélküli, comközépig érő ruhát, egy kék farmerdzsekit és egy narancssárga magassarkút vettem ki. Felöltöztem, feltettem egy halvány sminket és a hajamat lazán összefogtam. Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak egy kávét. Vagyis csak töltöttem volna, ha nem fogyott volna el az utolsó cseppig. - Remek! - gondoltam. Úgy döntöttem, hogy átmegyek a Grill-be,mert most mindennél nagyobb szükségem van egy kávéra.

Miután beléptem a Grill-be, egyenesen a pult felé indultam, és rendeltem magamnak egy kávét. Matt kelletlenül kiszolgált. Egy halvány mosolyt eeresztettem meg felé, de ő csak fintorgott. Persze, hiszen ő volt Elena első pasija és bár velem is járt, igazából mindig is Elenát szerette. Ráadásul vámpír vagyok,ami az egyik fő oka volt annak,hogy szakítottunk, így érthető,hogy Elena mellett áll. Gyorsan szétnéztem a helyiségben,majd megpillantottam egy üres boxot. A lehető legeldugodtabb helyen volt,szóval fogtam a kávémat és leültem oda. Magammal hoztam a laptopomat is, mert tudtam,hogy mást úgyse nagyon tudnék itt csinálni, hiszen senki nem ül le hozzám. Éppen a legfrissebb híreket olvasgattam,mikor váratlanul egy gúnyos hang ütötte meg a fülem.
- Nézzenek oda! Vámpír Barbie! Mit csinálsz te itt ilyenkor egyedül? Hogyhogy nincs itt veled senki? Hol vannak a barátaid? Hupszi, el is felejtettem... Neked olyanjaid nincsenek! - mondta megjátszott szomorúsággal a kékszemű szalvatore.
- Damon. Hol van a drága Elena? Csak nem otthon őrlődik, amiért téged választott? Lehet, hogy éppen most írja a beszédét,amivel majd szépen lapátra tesz, aztán ismét az öcséd karjai közt lel majd vígaszt - vágtam vissza neki. Nem hagytam magam. Lehet,hogy a barátaimat elvették,de a büszkeségemet nem tudják.
Na idefigyelj szöszi, velem te ne... - kezdett bele a vámír, de valaki félbeszakította.

- Damon! - lépett oda Stefan - Megígérted,hogy nem keltesz feltűnést - Damon megforgatta a szemeit,majd egy lépést hátralépett, hogy jelezze öccsének,hogy visszafogja magát.
Caroline - fordult felém az ifjabb fivér - beszélhetnénk?
Bár semmi kedvem nem volt ehhez, de bólintottam. Stefan küldött Damon felé egy amolyan Magunkra hagynál? pillantást, amit testvére meg is értett. Vetett felém egy amolyan Még nem végeztünk nézést, aztán elindult a bárpult felé.
- Esetleg...? - mutogatott az ifjabb Salvatore velem szemben lévő helyre. Én persze vettem a célzást.
- Pesze.
Stefan jóformán le se ült,de máris belefogott a mondandójába - Figyu, Car! Nincs kifejezés arra,hogy mennyre saj... - kezdett bele a magyarázkodásba az ifjú vámpír, de nem hagytam neki.
- Ne, Stefan! Ezt kérlek ne - utasítottam csendre - Csak egy valamit árulj el: Miért tetted ezt velem?
Pár másodpercnyi csend után belefogott.
- Valamelyik nap,mikor beléptem a panzióba, beszélgetésre lettem figyelmes...

- El kellene mondanunk neki Damon - szólalt meg Elena - Joga van tudni.
- Tudom-tudom. De csak még egy napot tölts velem titokban - kérlelte őt a kékszemű vámpír.
- Rendben - sóhajtott nagyot a hasonmás - de csak egy nap.
Ekkor Stefan lépett be a helyiségbe és nem hitt a szemének. Damon és Elena csókolóztak.
- Elena! - kiáltotta el magát az ifjabb fivér, amire persze rögtön szétugrott a páros.
- Stefan, én...én - kezdett volna bele a lány,Stefan nem akarta hallani. Egyszerűen csak kiviharzott a panzióból, egyenesen az erdőbe.Miután megölt pár mókust eldöntötte, hogy megmutatja Elena-nak,mit is érzett 10 perccel ezelőtt, mikor rájött,hogy barátnője megcsalja. Ráadásul a tulajdon bátyával!

- Hát, ez történt - fejezte be a mondandóját a férfi. Alig hittem a fülemnek. Mikor aztán túlléptem az első sokkon én is megszólaltam.
- Sajnálom,hogy ez történt, de akkor sem volt jogod ezt tenni velem.
- Tudom, és borzasztóan sajnálom. Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? - kézdezte a Stefan kiskutya szemekkel.
- Egyszer biztosan. De jelenleg nem megy. Bíztam benned! Te voltál az,aki mindig segített, aki mindig mellettem állt, aki meggyőzött arról,hogy vámpírként is van értelme élnem... És erre te egyszercsak hátbaszúrsz? Nem jutottak eszedbe a következmények? Nem gondoltál másra, csak arra, hogy féltékennyé tedd Elenát, hogy visszaszerezd. Nem érdekelt, milyen áron. Nem ezt vártam. Tőled nem. Óriásit csalódtam benned Stefan Salvatore. És most kérlek, hagyj magamra.
Nem szólt semmit, csak elment. Vettem egy nagy levegőt és ismét elmerültem a hírekben.

2013. július 16., kedd

1. Hívatlan vendég

The Hybrid and the vampire Barbie

1. Hívatlan vendég

Végre vége a sulinak és kezdődhet a nyár. De mi értelme van a szabadságnak, ha minden barátod elfordul tőled, a szüleid tudomást sem vesznek rólad és az egyetlen személy,aki még beszél veled egy ősi hibrid? Így inkább büntetésnek hangzik. Ezen gondolatok közepett léptem ki a suliból. Beszálltam a kocsimba és egyenesen hazafelé vettem az irányt. Mikor megérkeztem, beléptem a házba és ledobtam a táskám a kanapéra. Egyenesen a konyha felé vettem az irányt és egy tasak vérrel a kezemben tértem vissza a nappaliba. Leültem a táskám mellé és bekapcsoltam a TV-t. Csak kapcsolgattam a csatornákat,mert jelen állapotomban egyik műsor semérdekelt. Miután meguntam a válogatást, kikapcsoltam a készüléket és eldőltem a kanapén. Ekkor hirelen megszólalt a csengő. Úgy döntöttem,nem nézem meg ki az, ugyanis most nem akarok találkozni senkivel. A titokzatos látogató azonban nem adta fel. Miután meguntam a csengő hangját, fogtam magam és dühösen kiviharoztam az előtérbe. Nem lepődtem meg azon, hogy ki állt az ajtó túloldalán.
- Mit akarsz Klaus? - kérdeztem kissé ingerülten.
- Bemehetek? - kérdezte, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet.
- Nem! - vágtam rá egyből - Minek jöttél ide?
- Beszélgetni akartam.
- Komolyan? - néztem hitetlenkedve - A nagy hibrid,aki csak üvöltözni tud most mesedélutánt akar tartani?
- Hallottam, hogy mi történt a kisebbik Salvatore-val. - hagya figyelmen kívül az iménti sértésemet -  Gondoltam jól esne kibeszélni.
Eltalálta. Másra se vágytam, csak hogy kiadjam magamból ezt az egészet. De miután barátaim már nincsenek, hála Elena királynőnek, és az anyám szinte szóba sem áll velem,mióta vámpír lettem, erre nem volt nagy esély. Viszont ezt sose ismertem volna be. Pláne nem Klaus-nak.
- Gyere be - adtam be végül a derekamat. Mikor belépett, egyből a konyha felé vette az irányt, majd pár perc múlva ismét felbukkant két tasak vérrel,majd ledobta magát a kanapéra.
- Látom otthon érzed magad! - végtam oda neki kissé sértődötten.
- Ne legyél ilyen - nézett rám kiskutya szemekkel - Inkább meséld el mi nyomja azt a kicsi szívedet.
Megforgattam a szememet, majd leültem mellé. Felém nyújtotta az egyik tasakot, amit végül el is vettem. Igaz,hogy most ittam meg egyet,de egy kis vér mindig jól esik. Pár percig csak ültünk ott és egymást néztük.
- Mit szeretnél tudni? - törtem meg végül a csendet.
- Mindent - jött a tömör válasz.
- Rendben. De csak egy feltétellel mesélek!
- Mi lenne az? - nézett rám kérdőn.
- Ha utána te is mesélsz magadról - mondtam. Mindig is kívácsi voltam,hogy miért lett olyan, amilyen.
- Talán - mondta egy hunut mosollyal, mire én csak megforgattam a szememet.
- Kezdjük a problémák elején - keztem bele - 11 voltam,mikor apám rájött,hogy jobban vonzódik munkatársához, Steven-hez,mint anyához. Miután elváltak, anya a munkába temetkezett,aput pedig több évig nem láttam. Ez annyira megrázott,hogy hónapokig pszihológushoz kellett járnom. Majd végülis beletörődtem és egy idő után már nem érdekelt. Aztán felbukkantak a Salvatore-testvérek és ezáltal a problémáim is sokasodtak. Először is Damon jó ideig belőlem evett és egyéb mocskos dolgokat csinált velem,amiket nem szeretnék részletezni. Mindezt persze egy igézéssel teremtette meg,majd miután rámunt ugyanúgy rázott le. Hónapokig voltam a bábja, majd autóbalesetet szenvedtem,amit csak Damon vérével a szervezetemben éltem túl. Ekkor lépett a színre az az őrült ribanc, Katherine. Bejött hozzám a kórházba, mivel tudta,hogy vámpírvér van a szervezetemben. A fejmhez szorított egy párnát. Próbáltam kiszabadulni,de nem ment. Végül aztán már nem kaptam levegőt. Minden elsötétült. Új életem első szakaszára nincsenek szavak. A borzalmas, fájdalmas, szörnyű szavak nem fejezik ki, mit éreztem. A napfény, a vér iránti vágy és a tetejében mindezzel egyedül kellett megbirkóznom. Mikor anyám megtudta,hogy vámpír vagyok,még jobban elfordult tőlem. Mostmár szinte alig látom, nemhogy beszéljek vele. Aztán jöttél te,meg az átkod. Már megbocsáss, de eléggé fárasztó vagy! Ráadásul még ez a Tyler-ügy! Mindegy, ezt a részt ismered. Mostmeg... Stefan egyszercsak hirtelen megcsókolt. Persze, mielőtt reagálhatam volna Elena szétválasztot minket és természetesen leordította a fejemet. Azóta sem bocsájtott meg nekem és mindenkit ellenem fordított. Nem volt nekem elég az, hogy folyton az ő árnyékában kellett élnem, mostmár a barátaimat is elvette tőlem.
Miközben beszéltem, Klaus végig a kezemet simogatta. Mikor rájöttem,nem húztam el,mert nagyon jól esett,hogy valaki törődik velem. Ekkor egy könnycsepp gurult végig az arcomon,amit rövidesen egyre több követett. Klaus hirelen magához ölelt, én pedig pár pillanatig semmit sem csináltam, majd hirtelen belekapaszkodtam a hibridbe és úgy öleltem, mintha az utolsó mentsváram lenne. Úhgy éreztem, ha elengedem, elveszek a kínjaimban.
- Tsss... Nem lesz semmi baj - próbált vigasztalni Klaus, miközben szorosan ölelt és hol a hajamat, hol a hátamat simogatta.
Kezdtem megnyugodni. Annyira jól esett,hogy valaki törődjön velem. Még ha az az illető Klaus is. Hiszen más nem is szól hozzám mostanában rajta kívül. De miket gondolok? Caroline! Ő Klaus! A legnagyobb ellenséged! Vagy talán mégsem? Hiszen, valljuk be, mindig is vonzódtam egy kicsit hozzá és a sötét oldalához. Kár tagadni. Majd elhúzódtam tőle, éppen annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Persze, rögtön megtörtént, amitől féltem. Elvesztem azokban a gyönyörű tengerkék szemekben. Pár percig csak néztük egymást, majd megtörtem a csendet.
- Köszönöm - suttogtam és egy halvány mosolyt eresztettem meg.
Klaus nem válaszolt,csak letörölte a könnyeimet, majd ismét magához húzott. Órákig voltunk így. Majd Klaus karjai közt ért az álom. Mikor észrevette, felsuhant velem a szobámba. Letett az ágyamra, betakart. Egy lágy csókot lehelt a homlokomra, majd távozott.

Köszöntő! :D

Köszöntő

Sziasztok! Rosiie vagyok és ez az első blogom. A blogon egy vámpírnaplók fanfikciót találhattok. A két kedvenc karakterem áll a középpontban, Klaus és Caroline. A történetben kettőjük kapcsolatát mutatnám be. A történet nem igazodik a Vámpírnaplók történetéhez, csak a benne szereplő karakterek ugyanazok. Remélem, tetszeni fog. Jó szórakozást! 
xoxo Rosiie*