4. A titokzatos randevú

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Remélem tetszik! Lécci komizzatok, hogy tudjam,mit gondoltok. És nézzetek be a blog facebook oldalára is, amit megtaláltok ITT! Kellemes olvasást!

xoxo Rosiie*


4. A titokzatos randevú

Út közben egyikünk sem szólt a másikhoz. Néha-néha vetettem egy röpke pillantást Klausra, de általában csak az ablakon keresztül bámultam a tájat. A szemem sarkából láttam, hogy a hibrid is vetett rám egy-két pillantást. Mikor megérkeztünk, nem hittem a szememnek.Ilyen gyönyörű házat még életemben nem láttam. Hatalmas, hófehér építmény, tele ablakokkal. A régi és a modern stílus keveréke. Az ajtó előtt oszlopok voltak. A bejárat felett pedig egy hatalmas erkély. Mikor kiszálltam a kocsiból, csak a villát bámultam.
- Tetszik? - tette fel a fölösleges kérdést Klaus. A reakciómból egyértelműen tudta a választ. Nem tudtam megszólalni, ezért csak bólogattam.
- Mi ez a hely? - kérdeztem,mikor végre meg tudtam szólalni.
- Ez az otthonom - válaszolt.
Mivan?? Itt lakik?? Azt eddig is tudtam,hogy Klaus ad a kinézetre,de ennyire... - gondoltam magamban. A válasz kisebb sokkén ért.
- Te itt laksz? - tettem fel a kérdést,miután túljutottam a döbbeneten.
- Igen. Még régen terveztük meg a testvéreimmel, de csak most építtettem fel. Menjünk be - ismét a karját nyújtotta, amit megint elfogadtam.

Elindultunk a villa felé, majd mikor odaértünk, Klaus behívott, majd én is beléptem. Ismét csak bámultam. Olyan volt,mintha egy kislány lennék, akit most engedtek be a világ legnagyobb bababoltjába. Krémszínű falak, hófehér mennyezet,melynek közepéről egy káprázatos, lágyan világító üvegcsillár lógott le. Fénylő, fehér márványpadló, a falak mellett kétoldalt hosszú, fehér lépcső vezetett fel az emeletre, a lépcsőt pedig fekete kovácsoltvas korlát vette körbe. Az egész terem fényben úszott. Bár nem néztem oda, de éreztem, hogy Klaus azzal a lemoshatatlan, ezerwattos mosolyával bámul rám. Ekkor belém karolt és a villa hátánál lévő teraszra vezetett. A terasz közepén egy kétszemélyes asztal állt megterítve, vörös rózsával és gyertyákkal díszíve. Az egész hely lány fényárban úszott, amitől még romantikusabb volt az egész. Ráadásul a terasz a kert közepén lévő kis tóra nézett, ami pazar látványt nyújtott. Lassú léptekkel az asztal felé vettem az irányt.
- Hölgyem - suhant elém Klaus és kihúzta nekem az egyik széket.
- Köszönöm - foglaltam helyet a széken. Éreztem,hogy kissé elpirulok. - Gyönyörű ez a hely.
- Tudtam,hogy tetszeni fog - mondta az ős,miközben töltött mindkettőnknek egy pohár fehérbort.
- Be kell vallanom, mikor elhívtál vacsorázni, először egy étteremre számítottam.
- Megértem,de mivel ma én mesélek magamról, ezért úgy gondoltam,hogy hol is lehetne máshol, mint a saját otthonomban.
- Igazán remek elképzelés.
- Köszönöm,hogy itt vagy velem - emelte fel a poharát az ős - Ránk.
Egy halvány mosoly keretében koccintottunk, majd belekóstoltam a borba. Nagyon ízletes volt. Illett Klaus elitista imidzsébe, de ezt persze nem árultam el,nehogy elbízza magát.
- Mivel készültél mára? - tettem fel a kérdést. Kíváncsi voltam, ma mivel akar levenni a lábamról. Pechemre, a kedvencemmel.
- A madarak az csicseregték, hogy szereted a görög konyhát, ezért egy görög menüsorral készültem - mosolyodott el. Vajon kiből szedte ki, hogy imádom a görög ételeket?
- TE készültél? - incselkedtem az őssel.
- Na jó, lehet,hogy a szakács készült vele. De én állítottam össze a menüsort! - védekezett Klaus, mire mindketten elnevettük magunkat - Azt hiszem, jöhet is az előétel.
Intett a pincérnek,aki máris felszolgálta a levest.
- Görög tejszínes, citromos csirke leves. Remélem szereted - nézett rám egy huncut mosollyal a hibrid. Szóval a kedvenc kajáimat is kiderítette?
- Az attól függ - válaszoltam sejtelmesen, majd belekóstoltam.
- Nos, ízlik? - kíváncsiskodott, mire én csak egy aprót bólintottam. Igazából isteni finom volt, de nem hagytam,hogy azt higgye, hogy ilyen könnyű dolga van.
Miután befejeztük, Klaus intett a pincérnek, aki elvitte a tányérokat és tálalta a főételt. Görög csirkesaláta. Hát persze.. A másik nagy kedvencem. Kitalálhattam volna. Gondolom, a desszert bahlava lesz. Hát igen,mikor a pincér tálalta, meg se lepődtem. Kissé kínosnak éreztem,hogy ő ennyi mindent tud rólam én meg az alapvető dolgokon kívül semmit se róla. De a mai este után biztos vagyok benne, hogy ez megváltozik. A vacsora elfogyasztása után Klaus bement a házba, majd mikor kijött halk zene szólt.
- Felkérhetlek egy táncra? - lépett oda hozzám, majd kinyújtotta a kezét.
- Örömmel - mosolyodtam el, majd elfogadtam a felém kinyújtott kezet.
Szorosan hozzásimultam és teljes összhangban ringatóztunk a zenére, miközben végigpásztáztam arca minden egyes milliméterét, majd elvesztem az igéző, tengerkék szemeiben.
- Remélem jól érzed magad - törte meg a csendet Klaus.
- Eddig - válaszoltam egy sejtelmes mosollyal.
- Gyere, menjünk át a nappaliba. Ott nyugodtan tudunk beszélgetni - mondta, miután véget ért a tánc.
A nappali krém színű volt, hófehér mennyezettel, melynek közepéről egy ezüst csillár lógott le. A szoba tele volt hófehér, modern bútorokkal, a terem közepén pedig egy hatalmas üvegasztal állt. Az ajtóval szemben pedig egy óriás, szürke kandalló volt fellelhető. Leültünk a hófehér bőrkanapéra.
- Mit szeretnél tudni? - tette fel a kérdést Klaus.
- Mindent.