Sziasztok! :) Vasárnap lévén meghoztam a következő, szám szerint 6. fejezetet! Köszönöm szépen az eddigi kommenteket, és lécci ezután is osszátok meg velem a véleményeteket :) Már többször kérdeztétek, hogy hol vannak az Ősök. Tádááám! Itt vannak :D Na de elég a beszédből. Kellemes olvasást! :)
xoxo Rosiie*
6. Őrült ötlet
Másnap reggel nagyon boldogan ébredtem. Szinte kipattantam az ágyból és rögtön a zuhany alá ugrottam. Egész végig csak Klaus és a csókunk járt az eszemben. Annyira elkalandoztam,hogy csak a hideg vizet nyitottam meg, és egy jeges fürdőt vettem. Egy rövid sikoly keretében rögtön kiugrottam a zuhany alól és gyorsan magamra csavartam a törcsimet. - Remek! Szép volt Caroline! - gondoltam magamban.
- Caroline, kicsim! Mi történt? - jött be hirtelen anyu. Meglepődtem,hogy foglalkozik velem, sőt még itthon van!
- Semmi, csak elkalandoztam és nem nyitottam meg a meleg vizet.
- Ohh.. Hirtelen azt hittem, valami baj van. De most mennem kell dolgozni. Este találkozunk. Szia - meg se várta,hogy akármit szóljak - nem mintha tudtam volna bármit is mondani - kiviharzott a házból.
Miután túlléptem az első sokkon, amit anyám és a jeges víz okozott, átmentem a gardróbomba és kiválasztottam az aznapi ruhámat. Egy piros trikót, egy fekete csőfarmert, egy fehér blézert, és a felsőmhöz színben passzoló magassarkút vettem ki. Miután felöltöztem és feltettem egy halvány sminket, lementem a konyhába egy tasak vérért, majd leültem a kanapéra. Miközben a vért iszogattam, csak Klaus-on és azon járt az agyam, amit tegnap mesélt. Ekkor az eddigi legőrültebb és legmerészebb gondolat jutott eszembe. A hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a táskámat, bepattantam a kocsimba és meg sem álltam Klaus villájáig.
Mikor megérkeztem az ajtó elé siettem, aztán megálltam. Megigazítottam a hajamat és a ruhámat, majd bekopogtam. Pár pillanat múlva léptek zaját hallottam meg. Mikor kinyílt az ajtó egy hatalmas mosollyal találtam szemben magamat.
- Jó reggelt édesem - köszönt a hibrid - Gyere beljebb.
Beléptem, majd egyenesen a nappaliba mentünk.
- Minek köszönhetem a látogatásodat ilyen korai órán?
- Itt vannak a testvéreid a házban? - kérdeztem.
- Igen, az alagsorban. Miért? - kérdezte összeszűkült szemekkel.
- Megmutatod őket? - tettem fel a legmerészebb kérést, amit csak lehetett.
- Komolyan látni akarod őket? - kérdezte döbbenten,mire én csak bólintottam - Rendben. Gyere.
Levezetett a sötét pincébe, ahol 5 koporsó feküdt egymás mögött. A koporsók között éppen annyi hely volt, hogy egy ember el tudjon menni köztük. Odamentem az elsőhöz, majd felnyitottam. Egy rövid, barna hajú, jóképű, öltönyös férfi feküdt benne.
- Ő Elijah. Az átok megtörése után szúrtam le, mert egyesíteni akarta a családot. De ennek még nem jött el az ideje.
A következő koporsóban egy lány feküdt. Hosszú, szőke, hullámos haja volt és egy hófehér flapper ruhát viselt egy gyöngyökből készült nyaklánccal együtt.
- Ő Rebekah. 1920-ban került ide Mikael miatt. Annyi évszázad után úgy láttam, így lesz neki a legjobb. Belefáradt a menekülésbe.
- A harmadikban egy fiatal, dús, barna hajú, jóképű fiú feküdt. Szürke inget, fekete mellényt és egy fekete nadrágot viselt.
- Ő Kol. Körübelül 100 éve fekszik itt ugyanazon okból, mint a húgom. Eléggé aktív. Olyan,mint egy nagyra nőtt, 1000 éves gyerek. Túl könnyű célpont volt.
A negyedikben egy hosszú, barna hajú, kb XII. századi ruhát viselő férfi feküdt.
- Ő Finn. Körübelül 900 évvel ezelőtt, elsőként lett tagja a szundi klubnak. Utálja a vámpírlétet, ezért képes lenne Mikael-nek segíteni. Nem hagyhattam, hogy veszélybe sodorja a családot.
Éppen indultam volna az utolsó koporsó felé, mikor Klaus megfogta a karomat - Az utolsót nem tudod fenyitni. Abban fekszik Esther.
Nem akartam firtatni, hiszen láttam Klaus-on,hogy nem is megy még a koporsó közelébe se. Most, hogy tudom,mit tett vele az anyja, meg tudom érteni.
- Velük milyen kapcsolatod volt? - böktem fejemmel a testvérek felé.
- Elijah-val Tatia érkezéséig nagyon jóban voltunk. Mint már modtam, testvérviszályt szított köztünk. Azóta sem fordultunk el egymástól,de már nem tudunk annyira megbízni a másikban, mint addig. Kol szinte a mini másom. Külsőre teljesen olyan,mint Elijah, de belülről ugyanolyan,mint én. Rebekah... ő olyan volt nekem, mintha az anyám lett volna. Mindig mellettem állt, enni lopott nekem,mikor nem kaptam és sosem hagyott magamra. Viszont Finn... ő volt anyám kis kedvence. Bármilyen csínyt követtünk el, ő rögtön szaladt Esther-hez, aki elmondta Mikael-nek, aki rajtam állt bosszút. Miután apánk elkezdett üldözni minket, előbb-utóbb minden testvéremet koporsóba tettem, hogy megvédjem őket Mikael haragjától.
- Hiányoznak, igaz? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Mindennél jobban.
- Akkor miért nem ébreszted fel őket? - kérdeztem. Ekkor már patakokban folytak a könnyeim.
- Azok után,hogy leszúrtam őket? Ezt sosem bocsájtanák meg nekem - ekkor egy könnycsepp folyt végig a kőszívű hibrid arcán.
- Héé - siettem oda hozzá. Kezeim közé vettem az arcát és letöröltem létező szíve bizonyítékát - Minden rendben lesz. Meg fognak bocsájtani.
- Honnan vagy te ebben olyan biztos? - kérdezte. Szemeiben kétség és remény csillogott.
- Érzem. Ébresszük fel őket.
Pár percnyi csend után Klaus alig hallhatóan mondta ki a varázsszót - Rendben.
Másnap reggel nagyon boldogan ébredtem. Szinte kipattantam az ágyból és rögtön a zuhany alá ugrottam. Egész végig csak Klaus és a csókunk járt az eszemben. Annyira elkalandoztam,hogy csak a hideg vizet nyitottam meg, és egy jeges fürdőt vettem. Egy rövid sikoly keretében rögtön kiugrottam a zuhany alól és gyorsan magamra csavartam a törcsimet. - Remek! Szép volt Caroline! - gondoltam magamban.
- Caroline, kicsim! Mi történt? - jött be hirtelen anyu. Meglepődtem,hogy foglalkozik velem, sőt még itthon van!
- Semmi, csak elkalandoztam és nem nyitottam meg a meleg vizet.
- Ohh.. Hirtelen azt hittem, valami baj van. De most mennem kell dolgozni. Este találkozunk. Szia - meg se várta,hogy akármit szóljak - nem mintha tudtam volna bármit is mondani - kiviharzott a házból.
Miután túlléptem az első sokkon, amit anyám és a jeges víz okozott, átmentem a gardróbomba és kiválasztottam az aznapi ruhámat. Egy piros trikót, egy fekete csőfarmert, egy fehér blézert, és a felsőmhöz színben passzoló magassarkút vettem ki. Miután felöltöztem és feltettem egy halvány sminket, lementem a konyhába egy tasak vérért, majd leültem a kanapéra. Miközben a vért iszogattam, csak Klaus-on és azon járt az agyam, amit tegnap mesélt. Ekkor az eddigi legőrültebb és legmerészebb gondolat jutott eszembe. A hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a táskámat, bepattantam a kocsimba és meg sem álltam Klaus villájáig.
Mikor megérkeztem az ajtó elé siettem, aztán megálltam. Megigazítottam a hajamat és a ruhámat, majd bekopogtam. Pár pillanat múlva léptek zaját hallottam meg. Mikor kinyílt az ajtó egy hatalmas mosollyal találtam szemben magamat.
- Jó reggelt édesem - köszönt a hibrid - Gyere beljebb.
Beléptem, majd egyenesen a nappaliba mentünk.
- Minek köszönhetem a látogatásodat ilyen korai órán?
- Itt vannak a testvéreid a házban? - kérdeztem.
- Igen, az alagsorban. Miért? - kérdezte összeszűkült szemekkel.
- Megmutatod őket? - tettem fel a legmerészebb kérést, amit csak lehetett.
- Komolyan látni akarod őket? - kérdezte döbbenten,mire én csak bólintottam - Rendben. Gyere.
Levezetett a sötét pincébe, ahol 5 koporsó feküdt egymás mögött. A koporsók között éppen annyi hely volt, hogy egy ember el tudjon menni köztük. Odamentem az elsőhöz, majd felnyitottam. Egy rövid, barna hajú, jóképű, öltönyös férfi feküdt benne.
- Ő Elijah. Az átok megtörése után szúrtam le, mert egyesíteni akarta a családot. De ennek még nem jött el az ideje.
A következő koporsóban egy lány feküdt. Hosszú, szőke, hullámos haja volt és egy hófehér flapper ruhát viselt egy gyöngyökből készült nyaklánccal együtt.
- Ő Rebekah. 1920-ban került ide Mikael miatt. Annyi évszázad után úgy láttam, így lesz neki a legjobb. Belefáradt a menekülésbe.
- A harmadikban egy fiatal, dús, barna hajú, jóképű fiú feküdt. Szürke inget, fekete mellényt és egy fekete nadrágot viselt.
- Ő Kol. Körübelül 100 éve fekszik itt ugyanazon okból, mint a húgom. Eléggé aktív. Olyan,mint egy nagyra nőtt, 1000 éves gyerek. Túl könnyű célpont volt.
A negyedikben egy hosszú, barna hajú, kb XII. századi ruhát viselő férfi feküdt.
- Ő Finn. Körübelül 900 évvel ezelőtt, elsőként lett tagja a szundi klubnak. Utálja a vámpírlétet, ezért képes lenne Mikael-nek segíteni. Nem hagyhattam, hogy veszélybe sodorja a családot.
Éppen indultam volna az utolsó koporsó felé, mikor Klaus megfogta a karomat - Az utolsót nem tudod fenyitni. Abban fekszik Esther.
Nem akartam firtatni, hiszen láttam Klaus-on,hogy nem is megy még a koporsó közelébe se. Most, hogy tudom,mit tett vele az anyja, meg tudom érteni.
- Velük milyen kapcsolatod volt? - böktem fejemmel a testvérek felé.
- Elijah-val Tatia érkezéséig nagyon jóban voltunk. Mint már modtam, testvérviszályt szított köztünk. Azóta sem fordultunk el egymástól,de már nem tudunk annyira megbízni a másikban, mint addig. Kol szinte a mini másom. Külsőre teljesen olyan,mint Elijah, de belülről ugyanolyan,mint én. Rebekah... ő olyan volt nekem, mintha az anyám lett volna. Mindig mellettem állt, enni lopott nekem,mikor nem kaptam és sosem hagyott magamra. Viszont Finn... ő volt anyám kis kedvence. Bármilyen csínyt követtünk el, ő rögtön szaladt Esther-hez, aki elmondta Mikael-nek, aki rajtam állt bosszút. Miután apánk elkezdett üldözni minket, előbb-utóbb minden testvéremet koporsóba tettem, hogy megvédjem őket Mikael haragjától.
- Hiányoznak, igaz? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Mindennél jobban.
- Akkor miért nem ébreszted fel őket? - kérdeztem. Ekkor már patakokban folytak a könnyeim.
- Azok után,hogy leszúrtam őket? Ezt sosem bocsájtanák meg nekem - ekkor egy könnycsepp folyt végig a kőszívű hibrid arcán.
- Héé - siettem oda hozzá. Kezeim közé vettem az arcát és letöröltem létező szíve bizonyítékát - Minden rendben lesz. Meg fognak bocsájtani.
- Honnan vagy te ebben olyan biztos? - kérdezte. Szemeiben kétség és remény csillogott.
- Érzem. Ébresszük fel őket.
Pár percnyi csend után Klaus alig hallhatóan mondta ki a varázsszót - Rendben.
Szia Rosiie!
VálaszTörlésEz a fejezet is elnyerte a tetszésemet, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy fognak reagálni Klaus testvérei miután felébresztik őket. :O És Caroline-tól nagyon szép dolog volt, hogy megvígasztalta Klaus-t. :) Csak így tovább!
Puszi: Szimi :))