Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Remélem tetszik! Lécci komizzatok, hogy tudjam,mit gondoltok.Kellemes olvasást! :)
xoxo Rosiie*
5. Fájdalmas múlt
- Kb 1000 évvel ezelőtt Európában kitört a pestis és elvitte a családunk akkori egyetlen gyermekét, Paul-t. Ezért Esther és Mikael úgy döntöttek, hogy anyám barátjának,a boszorkány Ayana-nak a tanácsára átköltöznek az új világba,ami tele volt vérfarkasokkal. Anyám szinte rögtön rávetette magát az igazi apámra és varázslattal elérte,hogy beleszeressen. Miután megtudta, hogy terhes lett, rögtön megszakította a varázslatot és persze úgy állította be,mintha Mikael lenne az apa. Ezután még öt testvérem született: Elijah, Finn, Kol, Rebekah és Henrik.
- Milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel? - kérdeztem közbe.
- Szörnyű. Apám rettentően büszke ember volt és nem engedte, hogy bármi is csorbát ejtsen rajta. Anyám sosem mondta el neki, hogy nem vagyok a fia, de valahogy megérezte és folyton azt éreztette velem, hogy én vagyok az a csorba. Állandóan megvert és lekezelt. A testvéreimmel sem bánt finoman de velem még kegyetlenebb volt. Anyám persze sosem állt ki mellettem, hiszen ő is csak egy hibát látott bennem. Nagy nehezen aztán felnőttem. Egy napon aztán új lakók költöztek a faluba, Tatia Petrova és a lánya, aki egy másik férfitól született. Szinte azonnal beleszerettem, ahogy Elijah is. De Tatia persze,mint ahogy a többi hasonmás, nem tudott választani kettőnk között, ezzel elindítva a testvérviszályt. Egyik telihold alkalmával Henrikkel kiosontunk, hogy megnézzük, hogyan változnak át az emberek farkasokká. Sajnos nem voltam eléggé óvatos és az én hibámból megölték Henrik-et. Annak érdekében,hogy elkerülhessük az újabb tragédiát, anyám vámpírrá változtatta a családot, kivéve saját magát.
- Magát miért nem? - szakítottam ismét félbe az őst.
- Mert akkor elveszett volna a varázsereje. Az pedig fontosabb volt neki,mint a családja. A rituálé során egy fehér tölgyfát használt fel, ezért ez az egyetlen fa,melynek karójával meg lehet ölni egy ősit, kivéve engem. Mivel anyánk nem tudta tovább elviselni a testvérviszályt, ezért Tatia vérével itatott meg minket,hogy átváltozzunk. Ezután rögtön elégettük a tölgyet, de egy adagot a hamujából megtartottunk,hiszen ha ezüst tőrt mártanak bele, ideiglenesen megölhetnek minket. De csak addig maradunk halottak,míg a karó a szívünkben van.
- Mikor jött rá apád, hogy nem is vagy a fia?
- Mikor először öltem. Ez előhozta a farkas énemet. Anyám persze erre nem gondolt, de megpróbálta helyrehozni a hibáját. Így hát a következő telihold alkalmával megkötötte a farkas énemet. A rituáléhoz szintén Tatia vérét használta, ezért is csak a hasonmás vérével tudtam megtörni az átkot. Mikor megtudtam, hogy Esther Tatia vérét használta az átkokhoz, dühömben megöltem, de persze boszorkány barátnőjének, annak a ravasz Ayana Bennett-nek köszönhetően nem halt meg. Koporsóba zártam, miközben a többiekkel elhitettem, hogy Mikael ölte meg az árulása miatt. Ezután apám ha lehet mondani még jobban meggyűlölt és eltökélt szándékává vált megölnie engem. Ezért is vannak most a testvéreim a szundi klubban.
- Nagyon nehéz lehet - suttogtam. Ekkor már patakokban folytak a könnyeim.
Mindeddig előre meredt, de most rám nézett - De hékás, te miért sírsz?
- Sosem hittem volna,hogy a szüleid képesek voltak ezeket tenni veled - suttogtam. A könnyeimtől már alig tudtam beszélni.
- De neked nem szabad sírnod emiatt - vont magához Klaus és szorosan átölelt.
- Sajnálom, én... - próbáltam magyarázkodni, de nem hagyta.
- Tsss... nyugi - próbált vigasztalni a hibrid, miközben a hátamat simogatta. Pár perc múlva sikerült megnyugodnom.
- Köszönöm - mondtam,mire ő csak bólintott
- Gyere. Mutatok valamit.
- Mit?
- Az egyik szenvedélyemet - mondta egy titokzatos mosollyal.
Megfogta a kezemet, majd a folyosó végén lévő szobához vezetett. Sötétbarna falak, lágy világítás. Egy hatalmas asztalon, két fotelen és pár polcon kívül semmi bútor nem volt benne.
- Mi ez a hely? - fordultam Klaus felé.
- A műtermem.
Körbenéztem. Mindenütt festmények és rajzok voltak.
- Ezeket... ezeket te csináltad? - kérdeztem meglepődötten.
- Igen - húzta ki magát büszkén a hibrid.
Nem hittem a fülemnek. A kőszívű hibrid,aki mindenkit eltipor, szabadidejében festeget? De még hogyan! A legnagyobb festők is megirigyelhetnék némelyiket.
- Hűha - ennyit tudtam kinyögni - Mióta?
- Már emberként elkezdtem érdeklődni a művészet iránt, 1000 év alatt pedig tökéletesre fejlesztettem a technikámat.
Még beszélgettünk egy keveset, majd Klaus hazavitt. Mikor leparkolt, gyorsan az én oldalamra suhant és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, majd az ajtóig kísért.
-Remélem, élvezted az estét - fordult hozzám a hibrid,mikor az ajtóhoz értünk.
- Igen. Üzenem a szakácsnak, hogy jó munkát végzett - incselkedtem vele.
- Átadom, de csak neki akarsz köszönetet mondani? - kérdezte egy sejtelmes mosollyal.
- Nem. Köszönöm neked, hogy megosztottad velem a gyerekkorodat és az életedet - mosolyodtam el. Klaus tekintete rabul ejtette az enyémet. Percekig csak néztük egymást, majd lassan hozzám hajolt és lágyan megcsókolt, én pedig visszacsókoltam.
- Jó éjt, édesem! - mondta Klaus,mikor kivált a csókból.
- Jó éjt! - köszöntem el, majd bementem a házba. Felmentem a szobámba, majd egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. A forró víz nagyon jól esett. Felvettem a pizsamámat, majd bebújtam az ágyamba. Csak a csókra tudtam gondolni. Még most is bizseregnek tőle az ajkaim. Boldog mosollyal az arcomon nyomott el az álom.
„Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk.”
2013. július 30., kedd
2013. július 27., szombat
4. A titokzatos randevú
Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Remélem tetszik! Lécci komizzatok, hogy tudjam,mit gondoltok. És nézzetek be a blog facebook oldalára is, amit megtaláltok ITT! Kellemes olvasást!
xoxo Rosiie*
4. A titokzatos randevú
Út közben egyikünk sem szólt a másikhoz. Néha-néha vetettem egy röpke pillantást Klausra, de általában csak az ablakon keresztül bámultam a tájat. A szemem sarkából láttam, hogy a hibrid is vetett rám egy-két pillantást. Mikor megérkeztünk, nem hittem a szememnek.Ilyen gyönyörű házat még életemben nem láttam. Hatalmas, hófehér építmény, tele ablakokkal. A régi és a modern stílus keveréke. Az ajtó előtt oszlopok voltak. A bejárat felett pedig egy hatalmas erkély. Mikor kiszálltam a kocsiból, csak a villát bámultam.
- Tetszik? - tette fel a fölösleges kérdést Klaus. A reakciómból egyértelműen tudta a választ. Nem tudtam megszólalni, ezért csak bólogattam.
- Mi ez a hely? - kérdeztem,mikor végre meg tudtam szólalni.
- Ez az otthonom - válaszolt.
Mivan?? Itt lakik?? Azt eddig is tudtam,hogy Klaus ad a kinézetre,de ennyire... - gondoltam magamban. A válasz kisebb sokkén ért.
- Te itt laksz? - tettem fel a kérdést,miután túljutottam a döbbeneten.
- Igen. Még régen terveztük meg a testvéreimmel, de csak most építtettem fel. Menjünk be - ismét a karját nyújtotta, amit megint elfogadtam.
Elindultunk a villa felé, majd mikor odaértünk, Klaus behívott, majd én is beléptem. Ismét csak bámultam. Olyan volt,mintha egy kislány lennék, akit most engedtek be a világ legnagyobb bababoltjába. Krémszínű falak, hófehér mennyezet,melynek közepéről egy káprázatos, lágyan világító üvegcsillár lógott le. Fénylő, fehér márványpadló, a falak mellett kétoldalt hosszú, fehér lépcső vezetett fel az emeletre, a lépcsőt pedig fekete kovácsoltvas korlát vette körbe. Az egész terem fényben úszott. Bár nem néztem oda, de éreztem, hogy Klaus azzal a lemoshatatlan, ezerwattos mosolyával bámul rám. Ekkor belém karolt és a villa hátánál lévő teraszra vezetett. A terasz közepén egy kétszemélyes asztal állt megterítve, vörös rózsával és gyertyákkal díszíve. Az egész hely lány fényárban úszott, amitől még romantikusabb volt az egész. Ráadásul a terasz a kert közepén lévő kis tóra nézett, ami pazar látványt nyújtott. Lassú léptekkel az asztal felé vettem az irányt.
- Hölgyem - suhant elém Klaus és kihúzta nekem az egyik széket.
- Köszönöm - foglaltam helyet a széken. Éreztem,hogy kissé elpirulok. - Gyönyörű ez a hely.
- Tudtam,hogy tetszeni fog - mondta az ős,miközben töltött mindkettőnknek egy pohár fehérbort.
- Be kell vallanom, mikor elhívtál vacsorázni, először egy étteremre számítottam.
- Megértem,de mivel ma én mesélek magamról, ezért úgy gondoltam,hogy hol is lehetne máshol, mint a saját otthonomban.
- Igazán remek elképzelés.
- Köszönöm,hogy itt vagy velem - emelte fel a poharát az ős - Ránk.
Egy halvány mosoly keretében koccintottunk, majd belekóstoltam a borba. Nagyon ízletes volt. Illett Klaus elitista imidzsébe, de ezt persze nem árultam el,nehogy elbízza magát.
- Mivel készültél mára? - tettem fel a kérdést. Kíváncsi voltam, ma mivel akar levenni a lábamról. Pechemre, a kedvencemmel.
- A madarak az csicseregték, hogy szereted a görög konyhát, ezért egy görög menüsorral készültem - mosolyodott el. Vajon kiből szedte ki, hogy imádom a görög ételeket?
- TE készültél? - incselkedtem az őssel.
- Na jó, lehet,hogy a szakács készült vele. De én állítottam össze a menüsort! - védekezett Klaus, mire mindketten elnevettük magunkat - Azt hiszem, jöhet is az előétel.
Intett a pincérnek,aki máris felszolgálta a levest.
- Görög tejszínes, citromos csirke leves. Remélem szereted - nézett rám egy huncut mosollyal a hibrid. Szóval a kedvenc kajáimat is kiderítette?
- Az attól függ - válaszoltam sejtelmesen, majd belekóstoltam.
- Nos, ízlik? - kíváncsiskodott, mire én csak egy aprót bólintottam. Igazából isteni finom volt, de nem hagytam,hogy azt higgye, hogy ilyen könnyű dolga van.
Miután befejeztük, Klaus intett a pincérnek, aki elvitte a tányérokat és tálalta a főételt. Görög csirkesaláta. Hát persze.. A másik nagy kedvencem. Kitalálhattam volna. Gondolom, a desszert bahlava lesz. Hát igen,mikor a pincér tálalta, meg se lepődtem. Kissé kínosnak éreztem,hogy ő ennyi mindent tud rólam én meg az alapvető dolgokon kívül semmit se róla. De a mai este után biztos vagyok benne, hogy ez megváltozik. A vacsora elfogyasztása után Klaus bement a házba, majd mikor kijött halk zene szólt.
- Felkérhetlek egy táncra? - lépett oda hozzám, majd kinyújtotta a kezét.
- Örömmel - mosolyodtam el, majd elfogadtam a felém kinyújtott kezet.
Szorosan hozzásimultam és teljes összhangban ringatóztunk a zenére, miközben végigpásztáztam arca minden egyes milliméterét, majd elvesztem az igéző, tengerkék szemeiben.
- Remélem jól érzed magad - törte meg a csendet Klaus.
- Eddig - válaszoltam egy sejtelmes mosollyal.
- Gyere, menjünk át a nappaliba. Ott nyugodtan tudunk beszélgetni - mondta, miután véget ért a tánc.
A nappali krém színű volt, hófehér mennyezettel, melynek közepéről egy ezüst csillár lógott le. A szoba tele volt hófehér, modern bútorokkal, a terem közepén pedig egy hatalmas üvegasztal állt. Az ajtóval szemben pedig egy óriás, szürke kandalló volt fellelhető. Leültünk a hófehér bőrkanapéra.
- Mit szeretnél tudni? - tette fel a kérdést Klaus.
- Mindent.
xoxo Rosiie*
4. A titokzatos randevú
Út közben egyikünk sem szólt a másikhoz. Néha-néha vetettem egy röpke pillantást Klausra, de általában csak az ablakon keresztül bámultam a tájat. A szemem sarkából láttam, hogy a hibrid is vetett rám egy-két pillantást. Mikor megérkeztünk, nem hittem a szememnek.Ilyen gyönyörű házat még életemben nem láttam. Hatalmas, hófehér építmény, tele ablakokkal. A régi és a modern stílus keveréke. Az ajtó előtt oszlopok voltak. A bejárat felett pedig egy hatalmas erkély. Mikor kiszálltam a kocsiból, csak a villát bámultam.
- Tetszik? - tette fel a fölösleges kérdést Klaus. A reakciómból egyértelműen tudta a választ. Nem tudtam megszólalni, ezért csak bólogattam.
- Mi ez a hely? - kérdeztem,mikor végre meg tudtam szólalni.
- Ez az otthonom - válaszolt.
Mivan?? Itt lakik?? Azt eddig is tudtam,hogy Klaus ad a kinézetre,de ennyire... - gondoltam magamban. A válasz kisebb sokkén ért.
- Te itt laksz? - tettem fel a kérdést,miután túljutottam a döbbeneten.
- Igen. Még régen terveztük meg a testvéreimmel, de csak most építtettem fel. Menjünk be - ismét a karját nyújtotta, amit megint elfogadtam.
Elindultunk a villa felé, majd mikor odaértünk, Klaus behívott, majd én is beléptem. Ismét csak bámultam. Olyan volt,mintha egy kislány lennék, akit most engedtek be a világ legnagyobb bababoltjába. Krémszínű falak, hófehér mennyezet,melynek közepéről egy káprázatos, lágyan világító üvegcsillár lógott le. Fénylő, fehér márványpadló, a falak mellett kétoldalt hosszú, fehér lépcső vezetett fel az emeletre, a lépcsőt pedig fekete kovácsoltvas korlát vette körbe. Az egész terem fényben úszott. Bár nem néztem oda, de éreztem, hogy Klaus azzal a lemoshatatlan, ezerwattos mosolyával bámul rám. Ekkor belém karolt és a villa hátánál lévő teraszra vezetett. A terasz közepén egy kétszemélyes asztal állt megterítve, vörös rózsával és gyertyákkal díszíve. Az egész hely lány fényárban úszott, amitől még romantikusabb volt az egész. Ráadásul a terasz a kert közepén lévő kis tóra nézett, ami pazar látványt nyújtott. Lassú léptekkel az asztal felé vettem az irányt.
- Hölgyem - suhant elém Klaus és kihúzta nekem az egyik széket.
- Köszönöm - foglaltam helyet a széken. Éreztem,hogy kissé elpirulok. - Gyönyörű ez a hely.
- Tudtam,hogy tetszeni fog - mondta az ős,miközben töltött mindkettőnknek egy pohár fehérbort.
- Be kell vallanom, mikor elhívtál vacsorázni, először egy étteremre számítottam.
- Megértem,de mivel ma én mesélek magamról, ezért úgy gondoltam,hogy hol is lehetne máshol, mint a saját otthonomban.
- Igazán remek elképzelés.
- Köszönöm,hogy itt vagy velem - emelte fel a poharát az ős - Ránk.
Egy halvány mosoly keretében koccintottunk, majd belekóstoltam a borba. Nagyon ízletes volt. Illett Klaus elitista imidzsébe, de ezt persze nem árultam el,nehogy elbízza magát.
- Mivel készültél mára? - tettem fel a kérdést. Kíváncsi voltam, ma mivel akar levenni a lábamról. Pechemre, a kedvencemmel.
- A madarak az csicseregték, hogy szereted a görög konyhát, ezért egy görög menüsorral készültem - mosolyodott el. Vajon kiből szedte ki, hogy imádom a görög ételeket?
- TE készültél? - incselkedtem az őssel.
- Na jó, lehet,hogy a szakács készült vele. De én állítottam össze a menüsort! - védekezett Klaus, mire mindketten elnevettük magunkat - Azt hiszem, jöhet is az előétel.
Intett a pincérnek,aki máris felszolgálta a levest.
- Görög tejszínes, citromos csirke leves. Remélem szereted - nézett rám egy huncut mosollyal a hibrid. Szóval a kedvenc kajáimat is kiderítette?
- Az attól függ - válaszoltam sejtelmesen, majd belekóstoltam.
- Nos, ízlik? - kíváncsiskodott, mire én csak egy aprót bólintottam. Igazából isteni finom volt, de nem hagytam,hogy azt higgye, hogy ilyen könnyű dolga van.
Miután befejeztük, Klaus intett a pincérnek, aki elvitte a tányérokat és tálalta a főételt. Görög csirkesaláta. Hát persze.. A másik nagy kedvencem. Kitalálhattam volna. Gondolom, a desszert bahlava lesz. Hát igen,mikor a pincér tálalta, meg se lepődtem. Kissé kínosnak éreztem,hogy ő ennyi mindent tud rólam én meg az alapvető dolgokon kívül semmit se róla. De a mai este után biztos vagyok benne, hogy ez megváltozik. A vacsora elfogyasztása után Klaus bement a házba, majd mikor kijött halk zene szólt.
- Felkérhetlek egy táncra? - lépett oda hozzám, majd kinyújtotta a kezét.
- Örömmel - mosolyodtam el, majd elfogadtam a felém kinyújtott kezet.
Szorosan hozzásimultam és teljes összhangban ringatóztunk a zenére, miközben végigpásztáztam arca minden egyes milliméterét, majd elvesztem az igéző, tengerkék szemeiben.
- Remélem jól érzed magad - törte meg a csendet Klaus.
- Eddig - válaszoltam egy sejtelmes mosollyal.
- Gyere, menjünk át a nappaliba. Ott nyugodtan tudunk beszélgetni - mondta, miután véget ért a tánc.
A nappali krém színű volt, hófehér mennyezettel, melynek közepéről egy ezüst csillár lógott le. A szoba tele volt hófehér, modern bútorokkal, a terem közepén pedig egy hatalmas üvegasztal állt. Az ajtóval szemben pedig egy óriás, szürke kandalló volt fellelhető. Leültünk a hófehér bőrkanapéra.
- Mit szeretnél tudni? - tette fel a kérdést Klaus.
- Mindent.
Facebook! :)
Sziasztok! Ma létrehoztam egy facebook oldalt a blognak. Ide töltök majd fel a történethez kapcsolódó képeket, esetleg egy-két spoiler-t is meg majd még meglátjuk, hogy mit ;) Szóval nézzetek be és nyomjatok egy lájkot! Az oldal megtekintéséhez kattints IDE!
Ne feledjétek: holnap új rész következik!
xoxo Rosiie*
Ne feledjétek: holnap új rész következik!
xoxo Rosiie*
2013. július 23., kedd
3. Egy csábos mosoly és egy igéző szempár
Sziasztok! Meghoztam a harmadik fejezetet, remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm azoknak,akik kommenteltek eddig. Lécci,hagyjátok itt a véleményeteket, hogy tudjam,mit gondoltok. Köszönöm. Jó olvasást. :)
xoxo Rosiie*
3. Egy csábos mosoly és egy igéző szempár
Stefan már kb fél órája elment,de a fejemben még mindig az ő szavai visszhangoztak: eldöntöttem, hogy megmutatom Elena-nak,mit is érzetem, amikor rájöttem,hogy barátnőm megcsal. Hogy tehette ezt velem? Ráadásul pont ő? Mit gondolt,mi lesz? Mikor Elena meglát minket, rájön,hogy Stefant szereti és rögtön a nyakába ugrik? Aztán majd hálálkodnak nekem mindketten,hogy segítettem Elenának rájönni arra, mit is érez Stefan iránt? Gondolataimból egy ismerős akcentus szakított ki.
- Miért bújkál egy ilyen gyönyörű hölgy egy ilyen szép napon - lépett oda hozzám a férfi, egy lemoshatatlan vigyorral a képén.
- Klaus. Mit akarsz? - kérdeztem kissé unottan.
- Folytatni,amit tegnap elkezdtünk. Megengeded,hogy csatlakozzak? - bökött fejével a velem szemben lévő helyre. Először rá akartam vágni,hogy nem, de aztán belenéztem azokba a csodaszép, tengerkék szemekbe. És ott volt még az a csábos, lemoshatatlan mosoly is... Amúgy meg, ki más ülne ide rajta kívül.
- Persze.
Helyet foglalt, majd intett Matt-nek és rendelt magának egy pohár whiskey-t.
- Mi a baj? - kérdezte. Szemeiben mintha aggódást véltem volna felfedezni. De az nem lehet. Hiszen ő Klaus.
- Semmi - hazudtam.
- Nekem nem úgy tűnik - mondta,majd belekortyolt az italába. Már csak ez hiányzott.
- Kb fél órával ezelőtt találkoztam a Salvatore-fivérekkel - böktem ki végül.
- Mi történt? - faggatott tovább.
Elmondjam neki? Hiszen mégiscsak ő a nagy hibrid. Másrészről, ha már tegnap úgyis kiöntöttem neki a lelkemet, akkor végül is miért ne.
- Hát először Damon jött ide a szokásos beszólásaival,majd megjelent Stefan is. Tisztázni akarta velem ezt a csók-ügyet - akaratlanul is észrevettem,hogy mikor kimondtam a "csók" szót, az ős kicsit jobban megszorította a poharát - Most viszont te jössz! Még tartozol nekem egy történettel az életedről - tereltem a témát.
- Reméltem, hogy elfelejted.
- Tudod milyen makacs tudok lenni - erre mindketten elnevettük magunkat.
- Oké. Beszélek magamról,de csak egy feltétellel: ha ma este eljössz velem vacsorázni.
Tudhattam volna. Klaus sosem ad semmit ingyen. Az agyam hevesen tiltakozott,míg a szívem vadul az kiabálta: Igen! Igen! Igen! A hibrid észrevette rajtam,hogy hajlok az igenre, ezért elkezdett győzködni.
- Te akartál tudni rólam mindent! És amúgy meg, ez csak egy vacsora! - nézett rám kiskutya szemekkel. Az agyam és a szívem vad csatátvívott, végül a szívem győzött.
- Rendben - böktem ki végül - Elmegyek veled.
- Nagyszerű - csapta össze a kezeit - 7-re ott vagyok érted.
Ekkor váratlanul megszólalt Klaus mobilja - Ne haragudj drágám,de most mennem kell. Este találkozunk - ezzel eltűnt.
Pár perc múlva én is elindultam haza.
Mikor hazaértem, első utam a konyha felé vezetett. Kivettem egy tasak vért a hűtőből és leültem a kanapéra. Mikor az utolsó cseppet is kiittam, a órára pillantottam. Fél kettő volt. Úgy döntöttem,hogy veszek egy forró fürdőt. Felmentem a fürdőbe és megengedtem a meleg vizet. Amíg vártam,hogy megteljen a kád, úgy döntöttem, kiválasztom a ruhámat. Átsuhantam a gardróbba majd válogatni kezdtem. Egy citromsárga, vastag pántos, combközépig érő csipkeruhára és egy narancssárga magassarkúra esett a választásom. Miután megtaláltam a ruhát, visszamentem a fürdőbe és átadtam magam a forró víznek. Miután kiszálltam,magamra tekertem a törcsimet és átmentem a szobámba. Felvettem az előre elkészített ruhát. Feltettem egy halvány sminket és hajvasalóval laza hullámokat kreáltam a hajamba. Épphogy mindennel elkészültem,mikor megszólalt a csengő. Vettem egy nagy levegőt,majd lesétáltam és kinyitottam az ajtót. Klaus állt velem szemben. A maga laza de mégis elegáns szeresésében elképesztően dögös volt.
- Jó estét kedvesem - köszönt illedelmesen, majd egy szál vörös rózsát adott át nekem.
- Jó estét. Köszönöm a rózsát. Gyönyörű.
- De nem annyira,mint te. Elképesztően nézel ki.
- Köszönöm,de te sem panaszkodhatsz.
- Indulhatunk?
- Persze,csak még felveszem a cipőmet. Addig is gyere be.
Legszívesebben vámpírsebességgel suhantam volna fel az emeletre,de nem fogom megadni ezt az örömöt Klaus-nak. Mikor visszaértem, Klaus épp egy pohár whiskey-t töltött magába.
- Látom, kiszolgáltad magad.
- Ha nem baj... - nézett rám, mire én csak megráztam a fejem - Indulhatunk?
- Persze.
- Klaus felajánlotta a karát,amit gondolkodás nélkül el is fogadtam. Éreztem,hogy ez most nem olyan lesz,mint a tegnapi beszélgetésünk.
Mikor odaértünk az autóhoz Klaus udvariasan kinyitotta az ajtót és segített beszállni, majd átment a túloldalra és ő is beült.
- Hová megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Meglepetés - válaszolta egy sejtelmes mosollyal.
Stefan már kb fél órája elment,de a fejemben még mindig az ő szavai visszhangoztak: eldöntöttem, hogy megmutatom Elena-nak,mit is érzetem, amikor rájöttem,hogy barátnőm megcsal. Hogy tehette ezt velem? Ráadásul pont ő? Mit gondolt,mi lesz? Mikor Elena meglát minket, rájön,hogy Stefant szereti és rögtön a nyakába ugrik? Aztán majd hálálkodnak nekem mindketten,hogy segítettem Elenának rájönni arra, mit is érez Stefan iránt? Gondolataimból egy ismerős akcentus szakított ki.
- Miért bújkál egy ilyen gyönyörű hölgy egy ilyen szép napon - lépett oda hozzám a férfi, egy lemoshatatlan vigyorral a képén.
- Klaus. Mit akarsz? - kérdeztem kissé unottan.
- Folytatni,amit tegnap elkezdtünk. Megengeded,hogy csatlakozzak? - bökött fejével a velem szemben lévő helyre. Először rá akartam vágni,hogy nem, de aztán belenéztem azokba a csodaszép, tengerkék szemekbe. És ott volt még az a csábos, lemoshatatlan mosoly is... Amúgy meg, ki más ülne ide rajta kívül.
- Persze.
Helyet foglalt, majd intett Matt-nek és rendelt magának egy pohár whiskey-t.
- Mi a baj? - kérdezte. Szemeiben mintha aggódást véltem volna felfedezni. De az nem lehet. Hiszen ő Klaus.
- Semmi - hazudtam.
- Nekem nem úgy tűnik - mondta,majd belekortyolt az italába. Már csak ez hiányzott.
- Kb fél órával ezelőtt találkoztam a Salvatore-fivérekkel - böktem ki végül.
- Mi történt? - faggatott tovább.
Elmondjam neki? Hiszen mégiscsak ő a nagy hibrid. Másrészről, ha már tegnap úgyis kiöntöttem neki a lelkemet, akkor végül is miért ne.
- Hát először Damon jött ide a szokásos beszólásaival,majd megjelent Stefan is. Tisztázni akarta velem ezt a csók-ügyet - akaratlanul is észrevettem,hogy mikor kimondtam a "csók" szót, az ős kicsit jobban megszorította a poharát - Most viszont te jössz! Még tartozol nekem egy történettel az életedről - tereltem a témát.
- Reméltem, hogy elfelejted.
- Tudod milyen makacs tudok lenni - erre mindketten elnevettük magunkat.
- Oké. Beszélek magamról,de csak egy feltétellel: ha ma este eljössz velem vacsorázni.
Tudhattam volna. Klaus sosem ad semmit ingyen. Az agyam hevesen tiltakozott,míg a szívem vadul az kiabálta: Igen! Igen! Igen! A hibrid észrevette rajtam,hogy hajlok az igenre, ezért elkezdett győzködni.
- Te akartál tudni rólam mindent! És amúgy meg, ez csak egy vacsora! - nézett rám kiskutya szemekkel. Az agyam és a szívem vad csatátvívott, végül a szívem győzött.
- Rendben - böktem ki végül - Elmegyek veled.
- Nagyszerű - csapta össze a kezeit - 7-re ott vagyok érted.
Ekkor váratlanul megszólalt Klaus mobilja - Ne haragudj drágám,de most mennem kell. Este találkozunk - ezzel eltűnt.
Pár perc múlva én is elindultam haza.
Mikor hazaértem, első utam a konyha felé vezetett. Kivettem egy tasak vért a hűtőből és leültem a kanapéra. Mikor az utolsó cseppet is kiittam, a órára pillantottam. Fél kettő volt. Úgy döntöttem,hogy veszek egy forró fürdőt. Felmentem a fürdőbe és megengedtem a meleg vizet. Amíg vártam,hogy megteljen a kád, úgy döntöttem, kiválasztom a ruhámat. Átsuhantam a gardróbba majd válogatni kezdtem. Egy citromsárga, vastag pántos, combközépig érő csipkeruhára és egy narancssárga magassarkúra esett a választásom. Miután megtaláltam a ruhát, visszamentem a fürdőbe és átadtam magam a forró víznek. Miután kiszálltam,magamra tekertem a törcsimet és átmentem a szobámba. Felvettem az előre elkészített ruhát. Feltettem egy halvány sminket és hajvasalóval laza hullámokat kreáltam a hajamba. Épphogy mindennel elkészültem,mikor megszólalt a csengő. Vettem egy nagy levegőt,majd lesétáltam és kinyitottam az ajtót. Klaus állt velem szemben. A maga laza de mégis elegáns szeresésében elképesztően dögös volt.
- Jó estét kedvesem - köszönt illedelmesen, majd egy szál vörös rózsát adott át nekem.
- Jó estét. Köszönöm a rózsát. Gyönyörű.
- De nem annyira,mint te. Elképesztően nézel ki.
- Köszönöm,de te sem panaszkodhatsz.
- Indulhatunk?
- Persze,csak még felveszem a cipőmet. Addig is gyere be.
Legszívesebben vámpírsebességgel suhantam volna fel az emeletre,de nem fogom megadni ezt az örömöt Klaus-nak. Mikor visszaértem, Klaus épp egy pohár whiskey-t töltött magába.
- Látom, kiszolgáltad magad.
- Ha nem baj... - nézett rám, mire én csak megráztam a fejem - Indulhatunk?
- Persze.
- Klaus felajánlotta a karát,amit gondolkodás nélkül el is fogadtam. Éreztem,hogy ez most nem olyan lesz,mint a tegnapi beszélgetésünk.
Mikor odaértünk az autóhoz Klaus udvariasan kinyitotta az ajtót és segített beszállni, majd átment a túloldalra és ő is beült.
- Hová megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Meglepetés - válaszolta egy sejtelmes mosollyal.
2013. július 21., vasárnap
Díj :D
WOW!! Kaptam egy díjat! Sosem gondoltam volna,hoy ilyen gyorsan lesz egy nekem is. Nagyon-nagyon köszönöm Veronika! :D Nézzetek be hozzá, megéri :) Én imádom a blogját :D
Na de vissza a díjhoz...
A feladat: Írj 10 dolgot magadról, válaszolj a neked feltett 10
kérdésre, tegyél fel 10 kérdést és küld tovább 10 blognak a díjat.
10 dolog rólam:
1. A nevem Rebeka.
2. Zene nélkül nem tudnék létezni.
3. Imádom a Forma-1-et (Hajrá Vettel :D)
4. Régóta foglalkoztat az írás.
5. Kolis vagyok
6. Imádok filmet nézni.
7. Utálom a pókokat és a kígyókat.
8. Szeretnék megtanulni gitározni és zongorázni.
9. A szobatársaim szerint sorozatfüggő vagyok. :$
10. Imádok vásárolni.
Válaszaim:
-van kutyád? sajnos már nincs :(
-tudsz kávét főzni? igen :)
-mi lennél szívesebben cápa vagy nyuszi? nyuszi
-gitár vagy dob? gitár
-angol vagy francia? mindkettő
-tervezel blogot nyitni? már van ;)
-delena vagy stelena? Delena
-hanyadikán van a szülinapod? 23
-víz vagy üdítő? mindkettő
-legelső könyv amit olvastál? Kincskereső kisködmön :D
Kérdéseim:
- Kutya vagy macska?
- Tudsz sütni?
- Klaroline vagy Forwood?
- Szeretsz olvasni?
- Kedvenc énekes(-nő)?
- Mi a kedvenc filmed/sorozatod?
- Mi volt életed legkínosabb pillanata?
- Hány éves vagy?
- Gitár vagy zongora?
- Mi a hobbid?
10 blog, akinek küldöm (tudom,hogy a legtöbben hírből sem ismertek,de sosem hittem volna,hogy ilyen rövid idő alatt ezt kell tennem,szóval azoknak a blogoknak küldöm,amiket rendszeresen olvasok ;))
Veronika
Judit
Lexi
♥Eni♥
REGINA99
Dóra
Hugiiika
Valentine
Lonzita
Sugarplum
Na de vissza a díjhoz...
10 dolog rólam:
1. A nevem Rebeka.
2. Zene nélkül nem tudnék létezni.
3. Imádom a Forma-1-et (Hajrá Vettel :D)
4. Régóta foglalkoztat az írás.
5. Kolis vagyok
6. Imádok filmet nézni.
7. Utálom a pókokat és a kígyókat.
8. Szeretnék megtanulni gitározni és zongorázni.
9. A szobatársaim szerint sorozatfüggő vagyok. :$
10. Imádok vásárolni.
Válaszaim:
-van kutyád? sajnos már nincs :(
-tudsz kávét főzni? igen :)
-mi lennél szívesebben cápa vagy nyuszi? nyuszi
-gitár vagy dob? gitár
-angol vagy francia? mindkettő
-tervezel blogot nyitni? már van ;)
-delena vagy stelena? Delena
-hanyadikán van a szülinapod? 23
-víz vagy üdítő? mindkettő
-legelső könyv amit olvastál? Kincskereső kisködmön :D
Kérdéseim:
- Kutya vagy macska?
- Tudsz sütni?
- Klaroline vagy Forwood?
- Szeretsz olvasni?
- Kedvenc énekes(-nő)?
- Mi a kedvenc filmed/sorozatod?
- Mi volt életed legkínosabb pillanata?
- Hány éves vagy?
- Gitár vagy zongora?
- Mi a hobbid?
10 blog, akinek küldöm (tudom,hogy a legtöbben hírből sem ismertek,de sosem hittem volna,hogy ilyen rövid idő alatt ezt kell tennem,szóval azoknak a blogoknak küldöm,amiket rendszeresen olvasok ;))
Veronika
Judit
Lexi
♥Eni♥
REGINA99
Dóra
Hugiiika
Valentine
Lonzita
Sugarplum
2. Miért tetted ezt velem?
Sziasztok! Meghoztam a második részt. Remélem,tetszeni fog. Lécci, hagyjatok kommentet, hogy tudjam,mit gondoltok. Jó olvasást!
xoxo Rosiie*
2. Miért tetted ezt velem?
Reggel kissé kábán ébredtem. Igazából nem sok mindenre emlékszem. Gondoltam, veszek egy forró zuhanyt, az majd kitisztítja a fejemet. Be is álltam a zuhany alá. A meleg víz szinte égette a bőrömet,de most pont erre volt szükségem. Hirtelen minden bevillant. Klaus itt járt, én pedig megtörtem és kiöntöttem neki a szívemet. Hogy lehettem ekkora idióta? Pont Klaus-nak? Bár el kell ismernem, most ő az egyetlen személy Mystic Falls-ban, aki még szóba áll velem. És, bár ezt nem szívesen vallom be, de vonzódom hozzá. Mindig törtődött velem, meghallgatott és bár minden egyes ostromát elutasítottam, ő mégsem adta fel. Nem, Caroline! Most azonnal verd ki őt a fejedből! Kiszálltam a zuhany alól, magamra csavartam a törcsimet és átmentem a gardróbomba. Egy világoskék, virágmintás, pánt nélküli, comközépig érő ruhát, egy kék farmerdzsekit és egy narancssárga magassarkút vettem ki. Felöltöztem, feltettem egy halvány sminket és a hajamat lazán összefogtam. Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak egy kávét. Vagyis csak töltöttem volna, ha nem fogyott volna el az utolsó cseppig. - Remek! - gondoltam. Úgy döntöttem, hogy átmegyek a Grill-be,mert most mindennél nagyobb szükségem van egy kávéra.
Miután beléptem a Grill-be, egyenesen a pult felé indultam, és rendeltem magamnak egy kávét. Matt kelletlenül kiszolgált. Egy halvány mosolyt eeresztettem meg felé, de ő csak fintorgott. Persze, hiszen ő volt Elena első pasija és bár velem is járt, igazából mindig is Elenát szerette. Ráadásul vámpír vagyok,ami az egyik fő oka volt annak,hogy szakítottunk, így érthető,hogy Elena mellett áll. Gyorsan szétnéztem a helyiségben,majd megpillantottam egy üres boxot. A lehető legeldugodtabb helyen volt,szóval fogtam a kávémat és leültem oda. Magammal hoztam a laptopomat is, mert tudtam,hogy mást úgyse nagyon tudnék itt csinálni, hiszen senki nem ül le hozzám. Éppen a legfrissebb híreket olvasgattam,mikor váratlanul egy gúnyos hang ütötte meg a fülem.
- Nézzenek oda! Vámpír Barbie! Mit csinálsz te itt ilyenkor egyedül? Hogyhogy nincs itt veled senki? Hol vannak a barátaid? Hupszi, el is felejtettem... Neked olyanjaid nincsenek! - mondta megjátszott szomorúsággal a kékszemű szalvatore.
- Damon. Hol van a drága Elena? Csak nem otthon őrlődik, amiért téged választott? Lehet, hogy éppen most írja a beszédét,amivel majd szépen lapátra tesz, aztán ismét az öcséd karjai közt lel majd vígaszt - vágtam vissza neki. Nem hagytam magam. Lehet,hogy a barátaimat elvették,de a büszkeségemet nem tudják.
Na idefigyelj szöszi, velem te ne... - kezdett bele a vámír, de valaki félbeszakította.
- Damon! - lépett oda Stefan - Megígérted,hogy nem keltesz feltűnést - Damon megforgatta a szemeit,majd egy lépést hátralépett, hogy jelezze öccsének,hogy visszafogja magát.
Caroline - fordult felém az ifjabb fivér - beszélhetnénk?
Bár semmi kedvem nem volt ehhez, de bólintottam. Stefan küldött Damon felé egy amolyan Magunkra hagynál? pillantást, amit testvére meg is értett. Vetett felém egy amolyan Még nem végeztünk nézést, aztán elindult a bárpult felé.
- Esetleg...? - mutogatott az ifjabb Salvatore velem szemben lévő helyre. Én persze vettem a célzást.
- Pesze.
Stefan jóformán le se ült,de máris belefogott a mondandójába - Figyu, Car! Nincs kifejezés arra,hogy mennyre saj... - kezdett bele a magyarázkodásba az ifjú vámpír, de nem hagytam neki.
- Ne, Stefan! Ezt kérlek ne - utasítottam csendre - Csak egy valamit árulj el: Miért tetted ezt velem?
Pár másodpercnyi csend után belefogott.
- Valamelyik nap,mikor beléptem a panzióba, beszélgetésre lettem figyelmes...
- El kellene mondanunk neki Damon - szólalt meg Elena - Joga van tudni.
- Tudom-tudom. De csak még egy napot tölts velem titokban - kérlelte őt a kékszemű vámpír.
- Rendben - sóhajtott nagyot a hasonmás - de csak egy nap.
Ekkor Stefan lépett be a helyiségbe és nem hitt a szemének. Damon és Elena csókolóztak.
- Elena! - kiáltotta el magát az ifjabb fivér, amire persze rögtön szétugrott a páros.
- Stefan, én...én - kezdett volna bele a lány,Stefan nem akarta hallani. Egyszerűen csak kiviharzott a panzióból, egyenesen az erdőbe.Miután megölt pár mókust eldöntötte, hogy megmutatja Elena-nak,mit is érzett 10 perccel ezelőtt, mikor rájött,hogy barátnője megcsalja. Ráadásul a tulajdon bátyával!
- Hát, ez történt - fejezte be a mondandóját a férfi. Alig hittem a fülemnek. Mikor aztán túlléptem az első sokkon én is megszólaltam.
- Sajnálom,hogy ez történt, de akkor sem volt jogod ezt tenni velem.
- Tudom, és borzasztóan sajnálom. Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? - kézdezte a Stefan kiskutya szemekkel.
- Egyszer biztosan. De jelenleg nem megy. Bíztam benned! Te voltál az,aki mindig segített, aki mindig mellettem állt, aki meggyőzött arról,hogy vámpírként is van értelme élnem... És erre te egyszercsak hátbaszúrsz? Nem jutottak eszedbe a következmények? Nem gondoltál másra, csak arra, hogy féltékennyé tedd Elenát, hogy visszaszerezd. Nem érdekelt, milyen áron. Nem ezt vártam. Tőled nem. Óriásit csalódtam benned Stefan Salvatore. És most kérlek, hagyj magamra.
Nem szólt semmit, csak elment. Vettem egy nagy levegőt és ismét elmerültem a hírekben.
Reggel kissé kábán ébredtem. Igazából nem sok mindenre emlékszem. Gondoltam, veszek egy forró zuhanyt, az majd kitisztítja a fejemet. Be is álltam a zuhany alá. A meleg víz szinte égette a bőrömet,de most pont erre volt szükségem. Hirtelen minden bevillant. Klaus itt járt, én pedig megtörtem és kiöntöttem neki a szívemet. Hogy lehettem ekkora idióta? Pont Klaus-nak? Bár el kell ismernem, most ő az egyetlen személy Mystic Falls-ban, aki még szóba áll velem. És, bár ezt nem szívesen vallom be, de vonzódom hozzá. Mindig törtődött velem, meghallgatott és bár minden egyes ostromát elutasítottam, ő mégsem adta fel. Nem, Caroline! Most azonnal verd ki őt a fejedből! Kiszálltam a zuhany alól, magamra csavartam a törcsimet és átmentem a gardróbomba. Egy világoskék, virágmintás, pánt nélküli, comközépig érő ruhát, egy kék farmerdzsekit és egy narancssárga magassarkút vettem ki. Felöltöztem, feltettem egy halvány sminket és a hajamat lazán összefogtam. Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak egy kávét. Vagyis csak töltöttem volna, ha nem fogyott volna el az utolsó cseppig. - Remek! - gondoltam. Úgy döntöttem, hogy átmegyek a Grill-be,mert most mindennél nagyobb szükségem van egy kávéra.
Miután beléptem a Grill-be, egyenesen a pult felé indultam, és rendeltem magamnak egy kávét. Matt kelletlenül kiszolgált. Egy halvány mosolyt eeresztettem meg felé, de ő csak fintorgott. Persze, hiszen ő volt Elena első pasija és bár velem is járt, igazából mindig is Elenát szerette. Ráadásul vámpír vagyok,ami az egyik fő oka volt annak,hogy szakítottunk, így érthető,hogy Elena mellett áll. Gyorsan szétnéztem a helyiségben,majd megpillantottam egy üres boxot. A lehető legeldugodtabb helyen volt,szóval fogtam a kávémat és leültem oda. Magammal hoztam a laptopomat is, mert tudtam,hogy mást úgyse nagyon tudnék itt csinálni, hiszen senki nem ül le hozzám. Éppen a legfrissebb híreket olvasgattam,mikor váratlanul egy gúnyos hang ütötte meg a fülem.
- Nézzenek oda! Vámpír Barbie! Mit csinálsz te itt ilyenkor egyedül? Hogyhogy nincs itt veled senki? Hol vannak a barátaid? Hupszi, el is felejtettem... Neked olyanjaid nincsenek! - mondta megjátszott szomorúsággal a kékszemű szalvatore.
- Damon. Hol van a drága Elena? Csak nem otthon őrlődik, amiért téged választott? Lehet, hogy éppen most írja a beszédét,amivel majd szépen lapátra tesz, aztán ismét az öcséd karjai közt lel majd vígaszt - vágtam vissza neki. Nem hagytam magam. Lehet,hogy a barátaimat elvették,de a büszkeségemet nem tudják.
Na idefigyelj szöszi, velem te ne... - kezdett bele a vámír, de valaki félbeszakította.
- Damon! - lépett oda Stefan - Megígérted,hogy nem keltesz feltűnést - Damon megforgatta a szemeit,majd egy lépést hátralépett, hogy jelezze öccsének,hogy visszafogja magát.
Caroline - fordult felém az ifjabb fivér - beszélhetnénk?
Bár semmi kedvem nem volt ehhez, de bólintottam. Stefan küldött Damon felé egy amolyan Magunkra hagynál? pillantást, amit testvére meg is értett. Vetett felém egy amolyan Még nem végeztünk nézést, aztán elindult a bárpult felé.
- Esetleg...? - mutogatott az ifjabb Salvatore velem szemben lévő helyre. Én persze vettem a célzást.
- Pesze.
Stefan jóformán le se ült,de máris belefogott a mondandójába - Figyu, Car! Nincs kifejezés arra,hogy mennyre saj... - kezdett bele a magyarázkodásba az ifjú vámpír, de nem hagytam neki.
- Ne, Stefan! Ezt kérlek ne - utasítottam csendre - Csak egy valamit árulj el: Miért tetted ezt velem?
Pár másodpercnyi csend után belefogott.
- Valamelyik nap,mikor beléptem a panzióba, beszélgetésre lettem figyelmes...
- El kellene mondanunk neki Damon - szólalt meg Elena - Joga van tudni.
- Tudom-tudom. De csak még egy napot tölts velem titokban - kérlelte őt a kékszemű vámpír.
- Rendben - sóhajtott nagyot a hasonmás - de csak egy nap.
Ekkor Stefan lépett be a helyiségbe és nem hitt a szemének. Damon és Elena csókolóztak.
- Elena! - kiáltotta el magát az ifjabb fivér, amire persze rögtön szétugrott a páros.
- Stefan, én...én - kezdett volna bele a lány,Stefan nem akarta hallani. Egyszerűen csak kiviharzott a panzióból, egyenesen az erdőbe.Miután megölt pár mókust eldöntötte, hogy megmutatja Elena-nak,mit is érzett 10 perccel ezelőtt, mikor rájött,hogy barátnője megcsalja. Ráadásul a tulajdon bátyával!
- Hát, ez történt - fejezte be a mondandóját a férfi. Alig hittem a fülemnek. Mikor aztán túlléptem az első sokkon én is megszólaltam.
- Sajnálom,hogy ez történt, de akkor sem volt jogod ezt tenni velem.
- Tudom, és borzasztóan sajnálom. Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? - kézdezte a Stefan kiskutya szemekkel.
- Egyszer biztosan. De jelenleg nem megy. Bíztam benned! Te voltál az,aki mindig segített, aki mindig mellettem állt, aki meggyőzött arról,hogy vámpírként is van értelme élnem... És erre te egyszercsak hátbaszúrsz? Nem jutottak eszedbe a következmények? Nem gondoltál másra, csak arra, hogy féltékennyé tedd Elenát, hogy visszaszerezd. Nem érdekelt, milyen áron. Nem ezt vártam. Tőled nem. Óriásit csalódtam benned Stefan Salvatore. És most kérlek, hagyj magamra.
Nem szólt semmit, csak elment. Vettem egy nagy levegőt és ismét elmerültem a hírekben.
2013. július 16., kedd
1. Hívatlan vendég
The Hybrid and the vampire Barbie
1. Hívatlan vendég
Végre vége a sulinak és kezdődhet a nyár. De mi értelme van a szabadságnak, ha minden barátod elfordul tőled, a szüleid tudomást sem vesznek rólad és az egyetlen személy,aki még beszél veled egy ősi hibrid? Így inkább büntetésnek hangzik. Ezen gondolatok közepett léptem ki a suliból. Beszálltam a kocsimba és egyenesen hazafelé vettem az irányt. Mikor megérkeztem, beléptem a házba és ledobtam a táskám a kanapéra. Egyenesen a konyha felé vettem az irányt és egy tasak vérrel a kezemben tértem vissza a nappaliba. Leültem a táskám mellé és bekapcsoltam a TV-t. Csak kapcsolgattam a csatornákat,mert jelen állapotomban egyik műsor semérdekelt. Miután meguntam a válogatást, kikapcsoltam a készüléket és eldőltem a kanapén. Ekkor hirelen megszólalt a csengő. Úgy döntöttem,nem nézem meg ki az, ugyanis most nem akarok találkozni senkivel. A titokzatos látogató azonban nem adta fel. Miután meguntam a csengő hangját, fogtam magam és dühösen kiviharoztam az előtérbe. Nem lepődtem meg azon, hogy ki állt az ajtó túloldalán.
- Mit akarsz Klaus? - kérdeztem kissé ingerülten.
- Bemehetek? - kérdezte, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet.
- Nem! - vágtam rá egyből - Minek jöttél ide?
- Beszélgetni akartam.
- Komolyan? - néztem hitetlenkedve - A nagy hibrid,aki csak üvöltözni tud most mesedélutánt akar tartani?
- Hallottam, hogy mi történt a kisebbik Salvatore-val. - hagya figyelmen kívül az iménti sértésemet - Gondoltam jól esne kibeszélni.
Eltalálta. Másra se vágytam, csak hogy kiadjam magamból ezt az egészet. De miután barátaim már nincsenek, hála Elena királynőnek, és az anyám szinte szóba sem áll velem,mióta vámpír lettem, erre nem volt nagy esély. Viszont ezt sose ismertem volna be. Pláne nem Klaus-nak.
- Gyere be - adtam be végül a derekamat. Mikor belépett, egyből a konyha felé vette az irányt, majd pár perc múlva ismét felbukkant két tasak vérrel,majd ledobta magát a kanapéra.
- Látom otthon érzed magad! - végtam oda neki kissé sértődötten.
- Ne legyél ilyen - nézett rám kiskutya szemekkel - Inkább meséld el mi nyomja azt a kicsi szívedet.
Megforgattam a szememet, majd leültem mellé. Felém nyújtotta az egyik tasakot, amit végül el is vettem. Igaz,hogy most ittam meg egyet,de egy kis vér mindig jól esik. Pár percig csak ültünk ott és egymást néztük.
- Mit szeretnél tudni? - törtem meg végül a csendet.
- Mindent - jött a tömör válasz.
- Rendben. De csak egy feltétellel mesélek!
- Mi lenne az? - nézett rám kérdőn.
- Ha utána te is mesélsz magadról - mondtam. Mindig is kívácsi voltam,hogy miért lett olyan, amilyen.
- Talán - mondta egy hunut mosollyal, mire én csak megforgattam a szememet.
- Kezdjük a problémák elején - keztem bele - 11 voltam,mikor apám rájött,hogy jobban vonzódik munkatársához, Steven-hez,mint anyához. Miután elváltak, anya a munkába temetkezett,aput pedig több évig nem láttam. Ez annyira megrázott,hogy hónapokig pszihológushoz kellett járnom. Majd végülis beletörődtem és egy idő után már nem érdekelt. Aztán felbukkantak a Salvatore-testvérek és ezáltal a problémáim is sokasodtak. Először is Damon jó ideig belőlem evett és egyéb mocskos dolgokat csinált velem,amiket nem szeretnék részletezni. Mindezt persze egy igézéssel teremtette meg,majd miután rámunt ugyanúgy rázott le. Hónapokig voltam a bábja, majd autóbalesetet szenvedtem,amit csak Damon vérével a szervezetemben éltem túl. Ekkor lépett a színre az az őrült ribanc, Katherine. Bejött hozzám a kórházba, mivel tudta,hogy vámpírvér van a szervezetemben. A fejmhez szorított egy párnát. Próbáltam kiszabadulni,de nem ment. Végül aztán már nem kaptam levegőt. Minden elsötétült. Új életem első szakaszára nincsenek szavak. A borzalmas, fájdalmas, szörnyű szavak nem fejezik ki, mit éreztem. A napfény, a vér iránti vágy és a tetejében mindezzel egyedül kellett megbirkóznom. Mikor anyám megtudta,hogy vámpír vagyok,még jobban elfordult tőlem. Mostmár szinte alig látom, nemhogy beszéljek vele. Aztán jöttél te,meg az átkod. Már megbocsáss, de eléggé fárasztó vagy! Ráadásul még ez a Tyler-ügy! Mindegy, ezt a részt ismered. Mostmeg... Stefan egyszercsak hirtelen megcsókolt. Persze, mielőtt reagálhatam volna Elena szétválasztot minket és természetesen leordította a fejemet. Azóta sem bocsájtott meg nekem és mindenkit ellenem fordított. Nem volt nekem elég az, hogy folyton az ő árnyékában kellett élnem, mostmár a barátaimat is elvette tőlem.
Miközben beszéltem, Klaus végig a kezemet simogatta. Mikor rájöttem,nem húztam el,mert nagyon jól esett,hogy valaki törődik velem. Ekkor egy könnycsepp gurult végig az arcomon,amit rövidesen egyre több követett. Klaus hirelen magához ölelt, én pedig pár pillanatig semmit sem csináltam, majd hirtelen belekapaszkodtam a hibridbe és úgy öleltem, mintha az utolsó mentsváram lenne. Úhgy éreztem, ha elengedem, elveszek a kínjaimban.
- Tsss... Nem lesz semmi baj - próbált vigasztalni Klaus, miközben szorosan ölelt és hol a hajamat, hol a hátamat simogatta.
Kezdtem megnyugodni. Annyira jól esett,hogy valaki törődjön velem. Még ha az az illető Klaus is. Hiszen más nem is szól hozzám mostanában rajta kívül. De miket gondolok? Caroline! Ő Klaus! A legnagyobb ellenséged! Vagy talán mégsem? Hiszen, valljuk be, mindig is vonzódtam egy kicsit hozzá és a sötét oldalához. Kár tagadni. Majd elhúzódtam tőle, éppen annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Persze, rögtön megtörtént, amitől féltem. Elvesztem azokban a gyönyörű tengerkék szemekben. Pár percig csak néztük egymást, majd megtörtem a csendet.
- Köszönöm - suttogtam és egy halvány mosolyt eresztettem meg.
Klaus nem válaszolt,csak letörölte a könnyeimet, majd ismét magához húzott. Órákig voltunk így. Majd Klaus karjai közt ért az álom. Mikor észrevette, felsuhant velem a szobámba. Letett az ágyamra, betakart. Egy lágy csókot lehelt a homlokomra, majd távozott.
1. Hívatlan vendég
Végre vége a sulinak és kezdődhet a nyár. De mi értelme van a szabadságnak, ha minden barátod elfordul tőled, a szüleid tudomást sem vesznek rólad és az egyetlen személy,aki még beszél veled egy ősi hibrid? Így inkább büntetésnek hangzik. Ezen gondolatok közepett léptem ki a suliból. Beszálltam a kocsimba és egyenesen hazafelé vettem az irányt. Mikor megérkeztem, beléptem a házba és ledobtam a táskám a kanapéra. Egyenesen a konyha felé vettem az irányt és egy tasak vérrel a kezemben tértem vissza a nappaliba. Leültem a táskám mellé és bekapcsoltam a TV-t. Csak kapcsolgattam a csatornákat,mert jelen állapotomban egyik műsor semérdekelt. Miután meguntam a válogatást, kikapcsoltam a készüléket és eldőltem a kanapén. Ekkor hirelen megszólalt a csengő. Úgy döntöttem,nem nézem meg ki az, ugyanis most nem akarok találkozni senkivel. A titokzatos látogató azonban nem adta fel. Miután meguntam a csengő hangját, fogtam magam és dühösen kiviharoztam az előtérbe. Nem lepődtem meg azon, hogy ki állt az ajtó túloldalán.
- Mit akarsz Klaus? - kérdeztem kissé ingerülten.
- Bemehetek? - kérdezte, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet.
- Nem! - vágtam rá egyből - Minek jöttél ide?
- Beszélgetni akartam.
- Komolyan? - néztem hitetlenkedve - A nagy hibrid,aki csak üvöltözni tud most mesedélutánt akar tartani?
- Hallottam, hogy mi történt a kisebbik Salvatore-val. - hagya figyelmen kívül az iménti sértésemet - Gondoltam jól esne kibeszélni.
Eltalálta. Másra se vágytam, csak hogy kiadjam magamból ezt az egészet. De miután barátaim már nincsenek, hála Elena királynőnek, és az anyám szinte szóba sem áll velem,mióta vámpír lettem, erre nem volt nagy esély. Viszont ezt sose ismertem volna be. Pláne nem Klaus-nak.
- Gyere be - adtam be végül a derekamat. Mikor belépett, egyből a konyha felé vette az irányt, majd pár perc múlva ismét felbukkant két tasak vérrel,majd ledobta magát a kanapéra.
- Látom otthon érzed magad! - végtam oda neki kissé sértődötten.
- Ne legyél ilyen - nézett rám kiskutya szemekkel - Inkább meséld el mi nyomja azt a kicsi szívedet.
Megforgattam a szememet, majd leültem mellé. Felém nyújtotta az egyik tasakot, amit végül el is vettem. Igaz,hogy most ittam meg egyet,de egy kis vér mindig jól esik. Pár percig csak ültünk ott és egymást néztük.
- Mit szeretnél tudni? - törtem meg végül a csendet.
- Mindent - jött a tömör válasz.
- Rendben. De csak egy feltétellel mesélek!
- Mi lenne az? - nézett rám kérdőn.
- Ha utána te is mesélsz magadról - mondtam. Mindig is kívácsi voltam,hogy miért lett olyan, amilyen.
- Talán - mondta egy hunut mosollyal, mire én csak megforgattam a szememet.
- Kezdjük a problémák elején - keztem bele - 11 voltam,mikor apám rájött,hogy jobban vonzódik munkatársához, Steven-hez,mint anyához. Miután elváltak, anya a munkába temetkezett,aput pedig több évig nem láttam. Ez annyira megrázott,hogy hónapokig pszihológushoz kellett járnom. Majd végülis beletörődtem és egy idő után már nem érdekelt. Aztán felbukkantak a Salvatore-testvérek és ezáltal a problémáim is sokasodtak. Először is Damon jó ideig belőlem evett és egyéb mocskos dolgokat csinált velem,amiket nem szeretnék részletezni. Mindezt persze egy igézéssel teremtette meg,majd miután rámunt ugyanúgy rázott le. Hónapokig voltam a bábja, majd autóbalesetet szenvedtem,amit csak Damon vérével a szervezetemben éltem túl. Ekkor lépett a színre az az őrült ribanc, Katherine. Bejött hozzám a kórházba, mivel tudta,hogy vámpírvér van a szervezetemben. A fejmhez szorított egy párnát. Próbáltam kiszabadulni,de nem ment. Végül aztán már nem kaptam levegőt. Minden elsötétült. Új életem első szakaszára nincsenek szavak. A borzalmas, fájdalmas, szörnyű szavak nem fejezik ki, mit éreztem. A napfény, a vér iránti vágy és a tetejében mindezzel egyedül kellett megbirkóznom. Mikor anyám megtudta,hogy vámpír vagyok,még jobban elfordult tőlem. Mostmár szinte alig látom, nemhogy beszéljek vele. Aztán jöttél te,meg az átkod. Már megbocsáss, de eléggé fárasztó vagy! Ráadásul még ez a Tyler-ügy! Mindegy, ezt a részt ismered. Mostmeg... Stefan egyszercsak hirtelen megcsókolt. Persze, mielőtt reagálhatam volna Elena szétválasztot minket és természetesen leordította a fejemet. Azóta sem bocsájtott meg nekem és mindenkit ellenem fordított. Nem volt nekem elég az, hogy folyton az ő árnyékában kellett élnem, mostmár a barátaimat is elvette tőlem.
Miközben beszéltem, Klaus végig a kezemet simogatta. Mikor rájöttem,nem húztam el,mert nagyon jól esett,hogy valaki törődik velem. Ekkor egy könnycsepp gurult végig az arcomon,amit rövidesen egyre több követett. Klaus hirelen magához ölelt, én pedig pár pillanatig semmit sem csináltam, majd hirtelen belekapaszkodtam a hibridbe és úgy öleltem, mintha az utolsó mentsváram lenne. Úhgy éreztem, ha elengedem, elveszek a kínjaimban.
- Tsss... Nem lesz semmi baj - próbált vigasztalni Klaus, miközben szorosan ölelt és hol a hajamat, hol a hátamat simogatta.
Kezdtem megnyugodni. Annyira jól esett,hogy valaki törődjön velem. Még ha az az illető Klaus is. Hiszen más nem is szól hozzám mostanában rajta kívül. De miket gondolok? Caroline! Ő Klaus! A legnagyobb ellenséged! Vagy talán mégsem? Hiszen, valljuk be, mindig is vonzódtam egy kicsit hozzá és a sötét oldalához. Kár tagadni. Majd elhúzódtam tőle, éppen annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Persze, rögtön megtörtént, amitől féltem. Elvesztem azokban a gyönyörű tengerkék szemekben. Pár percig csak néztük egymást, majd megtörtem a csendet.
- Köszönöm - suttogtam és egy halvány mosolyt eresztettem meg.
Klaus nem válaszolt,csak letörölte a könnyeimet, majd ismét magához húzott. Órákig voltunk így. Majd Klaus karjai közt ért az álom. Mikor észrevette, felsuhant velem a szobámba. Letett az ágyamra, betakart. Egy lágy csókot lehelt a homlokomra, majd távozott.
Köszöntő! :D
Köszöntő
Sziasztok! Rosiie vagyok és ez az első blogom. A blogon egy vámpírnaplók fanfikciót találhattok. A két kedvenc karakterem áll a középpontban, Klaus és Caroline. A történetben kettőjük kapcsolatát mutatnám be. A történet nem igazodik a Vámpírnaplók történetéhez, csak a benne szereplő karakterek ugyanazok. Remélem, tetszeni fog. Jó szórakozást!
xoxo Rosiie*
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)