Sziasztok! Meghoztam a 8. fejezetet, Ami szerintem egy kicsit meglepő lesz. Nagyon köszönöm azoknak, akik pipáltak, ezt a jó szokást tartsátok meg. Köszönöm a kommentet is, viszont mostantól csak akkor hozok új részt, ha 2-3 kommentet írtok. Szerintem ez nem nagy kérés. Ha kommenteltek, lécci írjátok meg,hogy hogy tetszik az, hogy nem csak Caroline szemszögében, hanem másokéban is írok ;) Kellemes olvasást!
xoxo Rosiie*
8. Megbocsájtok... vagy mégsem?
Amíg Klaus felvitte testvéreit és elhelyezte a borítékokat, addig én kényelmesen elhelyezkedtem a hófehér kanapén a nappaliban. Pár perccel később aztán a hibrid is csatlakozik hozzám... pontosabban a bárpulthoz és egy üveg whiskey-hez. Nem szóltam semmit, de miután a második üveget is elpusztította, úgy gondoltam, tennem kell valamit. Amúgy se lesz sétagalopp ez a békülés, nem még ha részeg is. Kimentem a konyhába és kerestem egy tasak vért. A szaglásomra hagyatkozva nem volt nehéz dolgom. Mikor visszatértem, Klaus éppen a harmadik üvegért nyúlt, de odasuhantam és elvettem előle az alkoholt és helyette a vért nyomtam a kezébe.
- Inkább ezt idd meg. Nem kellene a testvéreidnek rögtön részegen látniuk.
- Nem vagyok részeg! - ellenkezett és próbálta visszaszerezni a whiskey-t.
- Talán még nem, de ha így folytatod az leszel! - bátorodtam fel. Erre a kijelentésemre csak egy nemtetsző morgást kaptam válaszul, majd a hibrid kiitta a tasak tartalmát és máris jobb színben volt - Így már sokkal jobb.
- Neked...
- Neked is az lesz!
Megfordultam és ismét kényelembe helyeztem magam. Néhány perccel később Klaus is követte a példám.
- Köszönöm - törtem meg végül a beállt csendet.
- Mit? - húzta fel a szemöldökét.
- Hogy nem hagytál magamra, hogy meghallgattál... és hogy nem hagytad, hogy hülyeséget műveljek - erre a kijelentésemre ismét felvonta a szemöldökét - Azon a délutánon, mielőtt átjöttél hozzám, gondolkoztam. Azon gondolkoztam, hogy mit keresek én itt? Mi értelme van annak,hogy élek? Hiszen, a saját szüleim szinte tudomást sem vesznek rólam, a barátaim elfordultak tőlem és a legjobb barátom kihasznált. Kinek tűnne fel,hogy élek-e még? Senkinek. Senki nem venné észre,ha meghalnék - ekkor törtek utat a könnyeim. Klaus ezt látva ismét magához húzott és én is úgy kapaszkodtam bele, mint azon a délutánon.
- Bevallom, én is gondolkoztam már ezen az évszázadok alatt, de - ekkor ha lehet még közelebb húzott magához és a fülembe suttogta a szavakat - beavatlak egy kis titokba: Az egész világ odakint rád vár. Nagyszerű városok, művészet és zene... Valódi szépségek, és mind a tiéd lehet. Csak ki kell tartanod.
Pár percig gondolkoztam. Mindez igaz lenne? Akarom én ezt? Végülis megszületett a döntésem. Klaus felé fordultam és mélyen a szemébe néztem.
- Nem akarok meghalni - suttogtam a szavakat a könnyeimen keresztül. Ekkor ő letörölte azokat, ismét magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.
- Sosem hagynám - suttogta az ajkaimba.
Ekkor ajtónyílás és közeledő léptek zaja ütötte meg a fülünket.
- Nem lesz semmi baj - szorítottam meg Klaus kezét.
Ekkor egy öltönyös alak lépett be a szobába.
- Elijah - állt fel mellőlem Klaus, de engem is magával rántott.
- Niklaus és...
- Caroline. Caroline Forbes - mutatkoztam be.
- Örvendek - csókolt kezet Elijah, majd ismét bátyja felé fordult - Azt írtad, hogy a többiek is itt lesznek.
- Itt is vannak. Még ébredeznek. Tudod, ők kicsivel tovább voltak bezárva,mint te - váltott kissé gúnyos üzemmódba a hibrid. Elijah-nak nem volt ideje reagálni, ugyanis egy hangos ajtócsapás megakadályozta benne. Egy pillanat múlva egy szőke haj zuhatag volt Klaus nyakában.
- Én is örülök neked húgom - nyögte ki a szavakat Klaus. Rebekah szorításától nem igazán kapott levegőt. Pár perc után azonban Elijah is kapott egy jó nagy ölelést. Miután a szőke ős kiölelgette magát, felém fordult. Kissé ellenséges és bizalmatlan volt, de nem vettem a szívemre. Klaus elmondása alapján ez normális nála. Ekkor újabb ajtó és vidám dudorászás hallatszott az emeletről.
- Nik! Drága bátyám! Hiányoztál. - jött oda bátyjához és jól hátba veregette. Az ősök közül senki nem tudta ezt mire vélni. Aztán Klaus-nak beugrott.
- Tetszik a tükör, igaz? - mosolygott pimaszul öccsére.
- Hát, mit is mondjak. Lehetett volna egy kicsivel nagyobb, de egyenlőre megteszi - vont vállat az ős. Ekkor vett észre engem - Helló, szépségem...
- Hátrébb az agarakkal öcskös. Egyetlen újjal is hozzáérsz és mész vissza a koporsódba újabb 100 évre! - fenyegetőzött Klaus, miközben a derekamnál fogva magához húzott és szorosan átölelt. Ekkor megjelent az ajtóban Finn, aki kissé nyersen fogadta a családi összejövetelt.
- Anyánk merre van? - tette fel a kérdést Finn - Tudom, hogy nálad van.
- A koporsójában - válaszolt egyszerűen Klaus.
- Neki nincs joga itt lenni - szólt bele Rebekah is.
- Miért ne lenne? - nézett kérdően húgára Finn.
- Nem is tudom... Talán azért, mert meg akart öletni minket? - gondolkodott el hangosan Kol.
- Elég volt - szólt közbe Elijah megakadályozva egy újabb vitát - Azt hiszem, mindannyiónknak jót tenne egy fürdő és néhány tiszta ruha.
- Egyetértek - szólalt meg Rebekah, majd a csuklómat megragadva húzott fel a szobájába.
Finn
Ezt nem fogom hagyni. Megkeresem anyám koporsóját és kiszabadítom. Ezek után pedig segítek neki elpusztítani, amit teremtett.
Amíg Klaus felvitte testvéreit és elhelyezte a borítékokat, addig én kényelmesen elhelyezkedtem a hófehér kanapén a nappaliban. Pár perccel később aztán a hibrid is csatlakozik hozzám... pontosabban a bárpulthoz és egy üveg whiskey-hez. Nem szóltam semmit, de miután a második üveget is elpusztította, úgy gondoltam, tennem kell valamit. Amúgy se lesz sétagalopp ez a békülés, nem még ha részeg is. Kimentem a konyhába és kerestem egy tasak vért. A szaglásomra hagyatkozva nem volt nehéz dolgom. Mikor visszatértem, Klaus éppen a harmadik üvegért nyúlt, de odasuhantam és elvettem előle az alkoholt és helyette a vért nyomtam a kezébe.
- Inkább ezt idd meg. Nem kellene a testvéreidnek rögtön részegen látniuk.
- Nem vagyok részeg! - ellenkezett és próbálta visszaszerezni a whiskey-t.
- Talán még nem, de ha így folytatod az leszel! - bátorodtam fel. Erre a kijelentésemre csak egy nemtetsző morgást kaptam válaszul, majd a hibrid kiitta a tasak tartalmát és máris jobb színben volt - Így már sokkal jobb.
- Neked...
- Neked is az lesz!
Megfordultam és ismét kényelembe helyeztem magam. Néhány perccel később Klaus is követte a példám.
- Köszönöm - törtem meg végül a beállt csendet.
- Mit? - húzta fel a szemöldökét.
- Hogy nem hagytál magamra, hogy meghallgattál... és hogy nem hagytad, hogy hülyeséget műveljek - erre a kijelentésemre ismét felvonta a szemöldökét - Azon a délutánon, mielőtt átjöttél hozzám, gondolkoztam. Azon gondolkoztam, hogy mit keresek én itt? Mi értelme van annak,hogy élek? Hiszen, a saját szüleim szinte tudomást sem vesznek rólam, a barátaim elfordultak tőlem és a legjobb barátom kihasznált. Kinek tűnne fel,hogy élek-e még? Senkinek. Senki nem venné észre,ha meghalnék - ekkor törtek utat a könnyeim. Klaus ezt látva ismét magához húzott és én is úgy kapaszkodtam bele, mint azon a délutánon.
- Bevallom, én is gondolkoztam már ezen az évszázadok alatt, de - ekkor ha lehet még közelebb húzott magához és a fülembe suttogta a szavakat - beavatlak egy kis titokba: Az egész világ odakint rád vár. Nagyszerű városok, művészet és zene... Valódi szépségek, és mind a tiéd lehet. Csak ki kell tartanod.
Pár percig gondolkoztam. Mindez igaz lenne? Akarom én ezt? Végülis megszületett a döntésem. Klaus felé fordultam és mélyen a szemébe néztem.
- Nem akarok meghalni - suttogtam a szavakat a könnyeimen keresztül. Ekkor ő letörölte azokat, ismét magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.
- Sosem hagynám - suttogta az ajkaimba.
Ekkor ajtónyílás és közeledő léptek zaja ütötte meg a fülünket.
- Nem lesz semmi baj - szorítottam meg Klaus kezét.
Ekkor egy öltönyös alak lépett be a szobába.
- Elijah - állt fel mellőlem Klaus, de engem is magával rántott.
- Niklaus és...
- Caroline. Caroline Forbes - mutatkoztam be.
- Örvendek - csókolt kezet Elijah, majd ismét bátyja felé fordult - Azt írtad, hogy a többiek is itt lesznek.
- Itt is vannak. Még ébredeznek. Tudod, ők kicsivel tovább voltak bezárva,mint te - váltott kissé gúnyos üzemmódba a hibrid. Elijah-nak nem volt ideje reagálni, ugyanis egy hangos ajtócsapás megakadályozta benne. Egy pillanat múlva egy szőke haj zuhatag volt Klaus nyakában.
- Én is örülök neked húgom - nyögte ki a szavakat Klaus. Rebekah szorításától nem igazán kapott levegőt. Pár perc után azonban Elijah is kapott egy jó nagy ölelést. Miután a szőke ős kiölelgette magát, felém fordult. Kissé ellenséges és bizalmatlan volt, de nem vettem a szívemre. Klaus elmondása alapján ez normális nála. Ekkor újabb ajtó és vidám dudorászás hallatszott az emeletről.
- Nik! Drága bátyám! Hiányoztál. - jött oda bátyjához és jól hátba veregette. Az ősök közül senki nem tudta ezt mire vélni. Aztán Klaus-nak beugrott.
- Tetszik a tükör, igaz? - mosolygott pimaszul öccsére.
- Hát, mit is mondjak. Lehetett volna egy kicsivel nagyobb, de egyenlőre megteszi - vont vállat az ős. Ekkor vett észre engem - Helló, szépségem...
- Hátrébb az agarakkal öcskös. Egyetlen újjal is hozzáérsz és mész vissza a koporsódba újabb 100 évre! - fenyegetőzött Klaus, miközben a derekamnál fogva magához húzott és szorosan átölelt. Ekkor megjelent az ajtóban Finn, aki kissé nyersen fogadta a családi összejövetelt.
- Anyánk merre van? - tette fel a kérdést Finn - Tudom, hogy nálad van.
- A koporsójában - válaszolt egyszerűen Klaus.
- Neki nincs joga itt lenni - szólt bele Rebekah is.
- Miért ne lenne? - nézett kérdően húgára Finn.
- Nem is tudom... Talán azért, mert meg akart öletni minket? - gondolkodott el hangosan Kol.
- Elég volt - szólt közbe Elijah megakadályozva egy újabb vitát - Azt hiszem, mindannyiónknak jót tenne egy fürdő és néhány tiszta ruha.
- Egyetértek - szólalt meg Rebekah, majd a csuklómat megragadva húzott fel a szobájába.
Finn
Ezt nem fogom hagyni. Megkeresem anyám koporsóját és kiszabadítom. Ezek után pedig segítek neki elpusztítani, amit teremtett.
Hali most kezdtem olvasni a blogodat és nagyon tetszik, imádom a Mikelson testvéreket kivéve Finnt, szerintem ő egyszerűen elfuserált, de ez most nem lényeges. Remélem hamar hozod a következőt, mert a végén kifúrja az oldalam a kíváncsiság XD
VálaszTörlésSzia :) Örülök, hogy tetszett :D
TörlésSzia!
VálaszTörlésImádtam ezt a részt is és kíváncsi vagyok mit fog tenni Finn, mert nekem egyáltalán nem hiányzik egy gonosz anyuci a képből! A többiek nagyon aranyosak voltak, meglepődtem hogy mindenki így örült egymásnak, de tök jó.
kíváncsi vagyok hogy fognak kijönni egymással Rebekah meg Caroline. Remélem hamar jóba lesznek.
Az, hogy Klaus mindig védelmezi Car-t nekem nagyon tetszik, még Kol-lal szemben is, nagyon cuki!
Imádtam!
xo xo