3. Egy csábos mosoly és egy igéző szempár

Sziasztok! Meghoztam a harmadik fejezetet, remélem tetszeni fog. Nagyon köszönöm azoknak,akik kommenteltek eddig. Lécci,hagyjátok itt a véleményeteket, hogy tudjam,mit gondoltok. Köszönöm. Jó olvasást. :)

xoxo Rosiie*

3. Egy csábos mosoly és egy igéző szempár

Stefan már kb fél órája elment,de a fejemben még mindig az ő szavai visszhangoztak: eldöntöttem, hogy megmutatom Elena-nak,mit is érzetem, amikor rájöttem,hogy barátnőm megcsal. Hogy tehette ezt velem? Ráadásul pont ő? Mit gondolt,mi lesz? Mikor Elena meglát minket, rájön,hogy Stefant szereti és rögtön a nyakába ugrik? Aztán majd hálálkodnak nekem mindketten,hogy segítettem Elenának rájönni arra, mit is érez Stefan iránt? Gondolataimból egy ismerős akcentus szakított ki.
- Miért bújkál egy ilyen gyönyörű hölgy egy ilyen szép napon - lépett oda hozzám a férfi, egy lemoshatatlan vigyorral a képén.
- Klaus. Mit akarsz? - kérdeztem kissé unottan.
- Folytatni,amit tegnap elkezdtünk. Megengeded,hogy csatlakozzak? - bökött fejével a velem szemben lévő helyre. Először rá akartam vágni,hogy nem, de aztán belenéztem azokba a csodaszép, tengerkék szemekbe. És ott volt még az a csábos, lemoshatatlan mosoly is... Amúgy meg, ki más ülne ide rajta kívül.
- Persze.
Helyet foglalt, majd intett Matt-nek és rendelt magának egy pohár whiskey-t.
- Mi a baj? - kérdezte. Szemeiben mintha aggódást véltem volna felfedezni. De az nem lehet. Hiszen ő Klaus.
- Semmi - hazudtam.
- Nekem nem úgy tűnik - mondta,majd belekortyolt az italába. Már csak ez hiányzott.
- Kb fél órával ezelőtt találkoztam a Salvatore-fivérekkel - böktem ki végül.
- Mi történt? - faggatott tovább.
Elmondjam neki? Hiszen mégiscsak ő a nagy hibrid. Másrészről, ha már tegnap úgyis kiöntöttem neki a lelkemet, akkor végül is miért ne.
- Hát először Damon jött ide a szokásos beszólásaival,majd megjelent Stefan is. Tisztázni akarta velem ezt a csók-ügyet - akaratlanul is észrevettem,hogy mikor kimondtam a "csók" szót, az ős kicsit jobban megszorította a poharát - Most viszont te jössz! Még tartozol nekem egy történettel az életedről - tereltem a témát.
- Reméltem, hogy elfelejted.
- Tudod milyen makacs tudok lenni - erre mindketten elnevettük magunkat.
- Oké. Beszélek magamról,de csak egy feltétellel: ha ma este eljössz velem vacsorázni.
Tudhattam volna. Klaus sosem ad semmit ingyen. Az agyam hevesen tiltakozott,míg a szívem vadul az kiabálta: Igen! Igen! Igen! A hibrid észrevette rajtam,hogy hajlok az igenre, ezért elkezdett győzködni.
- Te akartál tudni rólam mindent! És amúgy meg, ez csak egy vacsora! - nézett rám kiskutya szemekkel. Az agyam és a szívem vad csatátvívott, végül a szívem győzött.
- Rendben - böktem ki végül - Elmegyek veled.
- Nagyszerű - csapta össze a kezeit - 7-re ott vagyok érted.
Ekkor váratlanul megszólalt Klaus mobilja - Ne haragudj drágám,de most mennem kell. Este találkozunk - ezzel eltűnt.
Pár perc múlva én is elindultam haza.

Mikor hazaértem, első utam a konyha felé vezetett. Kivettem egy tasak vért a hűtőből és leültem a kanapéra. Mikor az utolsó cseppet is kiittam, a órára pillantottam. Fél kettő volt. Úgy döntöttem,hogy veszek egy forró fürdőt. Felmentem a fürdőbe és megengedtem a meleg vizet. Amíg vártam,hogy megteljen a kád, úgy döntöttem, kiválasztom a ruhámat. Átsuhantam a gardróbba majd válogatni kezdtem. Egy citromsárga, vastag pántos, combközépig érő csipkeruhára és egy narancssárga magassarkúra esett a választásom. Miután megtaláltam a ruhát, visszamentem a fürdőbe és átadtam magam a forró víznek. Miután kiszálltam,magamra tekertem a törcsimet és átmentem a szobámba. Felvettem az előre elkészített ruhát. Feltettem egy halvány sminket és hajvasalóval laza hullámokat kreáltam a hajamba. Épphogy mindennel elkészültem,mikor megszólalt a csengő. Vettem egy nagy levegőt,majd lesétáltam és kinyitottam az ajtót. Klaus állt velem szemben. A maga laza de mégis elegáns szeresésében elképesztően dögös volt.
- Jó estét kedvesem - köszönt illedelmesen, majd egy szál vörös rózsát adott át nekem.
- Jó estét. Köszönöm a rózsát. Gyönyörű.
- De nem annyira,mint te. Elképesztően nézel ki.
- Köszönöm,de te sem panaszkodhatsz.
- Indulhatunk?
- Persze,csak még felveszem a cipőmet. Addig is gyere be.
Legszívesebben vámpírsebességgel suhantam volna fel az emeletre,de nem fogom megadni ezt az örömöt Klaus-nak. Mikor visszaértem, Klaus épp egy pohár whiskey-t töltött magába.
- Látom, kiszolgáltad magad.
- Ha nem baj... - nézett rám, mire én csak megráztam a fejem - Indulhatunk?
- Persze.
- Klaus felajánlotta a karát,amit gondolkodás nélkül el is fogadtam. Éreztem,hogy ez most nem olyan lesz,mint a tegnapi beszélgetésünk.
Mikor odaértünk az autóhoz Klaus udvariasan kinyitotta az ajtót és segített beszállni, majd átment a túloldalra és ő is beült.
- Hová megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Meglepetés - válaszolta egy sejtelmes mosollyal.