5. Fájdalmas múlt

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Remélem tetszik! Lécci komizzatok, hogy tudjam,mit gondoltok.Kellemes olvasást! :)

xoxo Rosiie*


5. Fájdalmas múlt

- Kb 1000 évvel ezelőtt Európában kitört a pestis és elvitte a családunk akkori egyetlen gyermekét, Paul-t. Ezért Esther és Mikael úgy döntöttek, hogy anyám barátjának,a boszorkány Ayana-nak a tanácsára átköltöznek az új világba,ami tele volt vérfarkasokkal. Anyám szinte rögtön rávetette magát az igazi apámra és varázslattal elérte,hogy beleszeressen. Miután megtudta, hogy terhes lett, rögtön megszakította a varázslatot és persze úgy állította be,mintha Mikael lenne az apa. Ezután még öt testvérem született: Elijah, Finn, Kol, Rebekah és Henrik.
- Milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel? - kérdeztem közbe.
- Szörnyű. Apám rettentően büszke ember volt és nem engedte, hogy bármi is csorbát ejtsen rajta. Anyám sosem mondta el neki, hogy nem vagyok a fia, de valahogy megérezte és folyton azt éreztette velem, hogy én vagyok az a csorba. Állandóan megvert és lekezelt. A testvéreimmel sem bánt finoman de velem még kegyetlenebb volt. Anyám persze sosem állt ki mellettem, hiszen ő is csak egy hibát látott bennem. Nagy nehezen aztán felnőttem. Egy napon aztán új lakók költöztek a faluba, Tatia Petrova és a lánya, aki egy másik férfitól született. Szinte azonnal beleszerettem, ahogy Elijah is. De Tatia persze,mint ahogy a többi hasonmás, nem tudott választani kettőnk között, ezzel elindítva a testvérviszályt. Egyik telihold alkalmával Henrikkel kiosontunk, hogy megnézzük, hogyan változnak át az emberek farkasokká. Sajnos nem voltam eléggé óvatos és az én hibámból megölték Henrik-et. Annak érdekében,hogy elkerülhessük az újabb tragédiát, anyám vámpírrá változtatta a családot, kivéve saját magát.
- Magát miért nem? - szakítottam ismét félbe az őst.
- Mert akkor elveszett volna a  varázsereje. Az pedig fontosabb volt neki,mint a családja. A rituálé során egy fehér tölgyfát használt fel, ezért ez az egyetlen fa,melynek karójával meg lehet ölni egy ősit, kivéve engem. Mivel anyánk nem tudta tovább elviselni a testvérviszályt, ezért Tatia vérével itatott meg minket,hogy átváltozzunk. Ezután rögtön elégettük a tölgyet, de egy adagot a hamujából megtartottunk,hiszen ha ezüst tőrt mártanak bele, ideiglenesen megölhetnek minket. De csak addig maradunk halottak,míg a karó a szívünkben van.
- Mikor jött rá apád, hogy nem is vagy a fia?
- Mikor először öltem. Ez előhozta a farkas énemet. Anyám persze erre nem gondolt, de megpróbálta helyrehozni a hibáját. Így hát a következő telihold alkalmával megkötötte a farkas énemet. A rituáléhoz szintén Tatia vérét használta, ezért is csak a hasonmás vérével tudtam megtörni az átkot. Mikor megtudtam, hogy Esther Tatia vérét használta az átkokhoz, dühömben megöltem, de persze boszorkány barátnőjének, annak a ravasz Ayana Bennett-nek köszönhetően nem halt meg. Koporsóba zártam, miközben a többiekkel elhitettem, hogy Mikael ölte meg az árulása miatt. Ezután apám ha lehet mondani még jobban meggyűlölt és eltökélt szándékává vált megölnie engem. Ezért is vannak most a testvéreim a szundi klubban.
- Nagyon nehéz lehet - suttogtam. Ekkor már patakokban folytak a könnyeim.
 Mindeddig előre meredt, de most rám nézett - De hékás, te miért sírsz?
- Sosem hittem volna,hogy a szüleid képesek voltak ezeket tenni veled - suttogtam. A könnyeimtől már alig tudtam beszélni.
- De neked nem szabad sírnod emiatt - vont magához Klaus és szorosan átölelt.
- Sajnálom, én... - próbáltam magyarázkodni, de nem hagyta.
- Tsss... nyugi - próbált vigasztalni a hibrid, miközben a hátamat simogatta. Pár perc múlva sikerült megnyugodnom.
- Köszönöm - mondtam,mire ő csak bólintott
- Gyere. Mutatok valamit.
- Mit?
- Az egyik szenvedélyemet - mondta egy titokzatos mosollyal.

Megfogta a kezemet, majd a folyosó végén lévő szobához vezetett. Sötétbarna falak, lágy világítás. Egy hatalmas asztalon, két fotelen és pár polcon kívül semmi bútor nem volt benne.
- Mi ez a hely? - fordultam Klaus felé.
- A műtermem.
Körbenéztem. Mindenütt festmények és rajzok voltak.
- Ezeket... ezeket te csináltad? - kérdeztem meglepődötten.
- Igen - húzta ki magát büszkén a hibrid.
Nem hittem a fülemnek. A kőszívű hibrid,aki mindenkit eltipor, szabadidejében festeget? De még hogyan! A legnagyobb festők is megirigyelhetnék némelyiket.
- Hűha - ennyit tudtam kinyögni - Mióta?
- Már emberként elkezdtem érdeklődni a művészet iránt, 1000 év alatt pedig tökéletesre fejlesztettem a technikámat.

Még beszélgettünk egy keveset, majd Klaus hazavitt. Mikor leparkolt, gyorsan az én oldalamra suhant és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, majd az ajtóig kísért.
-Remélem, élvezted az estét - fordult hozzám a hibrid,mikor az ajtóhoz értünk.
- Igen. Üzenem a szakácsnak, hogy jó munkát végzett - incselkedtem vele.
- Átadom, de csak neki akarsz köszönetet mondani? - kérdezte egy sejtelmes mosollyal.
- Nem. Köszönöm neked, hogy megosztottad velem a gyerekkorodat és az életedet - mosolyodtam el. Klaus tekintete rabul ejtette az enyémet. Percekig csak néztük egymást, majd lassan hozzám hajolt és lágyan megcsókolt,  én pedig visszacsókoltam.
- Jó éjt, édesem! - mondta Klaus,mikor kivált a csókból.
- Jó éjt! - köszöntem el, majd bementem a házba. Felmentem a szobámba, majd egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. A forró víz nagyon jól esett. Felvettem a pizsamámat, majd bebújtam az ágyamba. Csak a csókra tudtam gondolni. Még most is bizseregnek tőle az ajkaim. Boldog mosollyal az arcomon nyomott el az álom.